Hullámok alakulhatnak ki a Szaturnusz holdján

A Föld mellett a Titán az egyetlen égitest a Naprendszerben, amelynek felszíni tavai, folyói, tengerei vannak. Ezeket az ott uralkodó hideg miatt nem víz, hanem folyékony metán és etán tölti ki (a vízjég sziklákká fagyva felszínalkotó „kőzet” a Titánon).

A tavak mérete nagyjából akkora lehet, mint az USA északi részén a Nagy Tavaké. A tavak-tengerek létezését 2007-ben igazolták a Cassini-űrszonda megfigyelései, és az űrszonda által készített felvételek, mérések sokaságát vizsgálták már azóta a szakemberek.

Az eddigi sokféle vizsgálatot most a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói egy újabbal toldották meg: a tavak partvonalait vették górcső alá. A vizsgálatok és az ezek alapján végzett számítógépes szimulációk azt mutatták, hogy aktív hullámverés alakította ki a partokat. Eddig a hullámzásról csak feltételezések és ellentmondásos adatok voltak.

A kutatók azonban megjegyezték, hogy az eredményeik sem tekinthetők véglegesnek, igazi bizonyítékot a hullámok közvetlen megfigyelése adhat csak.

„Azt elmondhatjuk a vizsgálatunk alapján, hogy a Titán tengerpartjai erodáltak, és a hullámverés tűnik a legvalószínűbb magyarázatnak erre” – mondta Taylor Perron, a kutatás vezetője. „Ha a Titán valamelyik tengerének partján állhatnánk, akkor megfigyelhetnénk a folyékony metán és etán hullámverését és viharok idején azt, amint nekicsapódnak a partoknak. E hullámok képesek lennének arra, hogy a partokat alkotó anyagokat erodálják.”

Az, ha a hullámverés eróziós munkájához köthető a partok formavilága, az a hold időjárásáról is árulkodik, hiszen a szélviszonyoktól függ, mennyire hullámozhatnak a tavak, tengerek. A kutatók most háromféle lehetséges parteróziós folyamatot vizsgáltak meg.

Az egyik a hullámzás, a másik az, hogy a folyadékok kioldanak anyagokat a partokból, a harmadik pedig az, hogy a partok a saját súlyuk alatt beomlanak. A tavak különböző tulajdonságait – például a partok egyes pontjainak távolságát és az ehhez köthető lehetséges hullámmagasságokat is – figyelembe véve végeztek szimulációkat az egyes folyamatokról.

A háromféle folyamat három egészen különböző partvonal-alakzatot eredményezett, holott mindegyik szimulációban pontosan ugyanabból az alakzatból indultak ki. Az eredményeket azután összevetették a Titán négy legpontosabban feltérképezett tengere és tava alakjával. Ezek a Kraken Mare (kb. a Kaszpi-tenger mérete), a Ligeia Mare (a Felső-tónál kicsit nagyobb), a Punga Mare (ez a Victoria-tónál kissé hosszabb), illetve az Ontario Lacus voltak (amely a földi Ontario-tó kb. 20 százaléka).

Az összehasonlítások közül a hullámverés okozta erózió állt a legközelebb a valódi partok jellegzetes formavilágához.

A kutatók most azzal folytatják a kutatásaikat, hogy megbecsüljék, milyen erős szelek képesek felkorbácsolni a tavakat, tengereket kitöltő folyékony szénhidrogéneket. Arra is szeretnének választ találni, hogy mi lehet az uralkodó szélirány, a partok meglévő alakja alapján.

Mivel a Titán egy teljesen érintetlen rendszer, a partok eróziójának vizsgálatából arra lehet majd következtetni, hogy miként zajlanak ezek a folyamatok akkor, ha az ember nem nyúl bele az eseményekbe a tevékenységeivel. Ez pedig ahhoz segíthet minket hozzá, hogy a földi partvonalakat jobban megóvhassuk az erózió hatásaitól.