Így keveredik az Atlanti-óceán vize a Csendes-óceánéval
Emberi eredetű radioaktív izotópok mérésének útján sikerült a tengeri áramlatokat felmérni.
A klímaváltozással a sarkvidék a bolygó többi részénél négyszer gyorsabban melegedik, és ebben a tengeri áramlatoknak is van szerepük. Azonban a tengeráramlatokról még mindig nem tudok eleget.
Fridtjof Nansen az 1800-as évek végén eszébe vette, hogy hajóval sodródva bejárja a Jeges-tengert és reményei szerint eléri az Északi-sarkot. Ő még az alapján tervezett, amit a Jeges-tengerbe torkolló folyók, valamint a térségben hajótörést szenvedett hajók uszadékfái, roncsai alapján tudott. Ezek az uszadékfák a tengeráramlatokkal eljutottak számtalan távoli helyszínre, és Nansen – helyesen – úgy gondolta, a jégbe fagyott hajójával követheti az útvonalukat.
Bár ekkor nem sikerült neki elérnie az Északi-sarkot, „csak” a 86. szélességi fokig jutott, maga az elv helyes volt. Olyannyira, hogy pár évvel ezelőtt egy modern kori követője is akadt, a MOSAiC expedíción hasonló úton sodródott át a sarkvidéken a Polarstern kutatóhajó.
Nemrégiben egy kutatócsoport azt mérte fel, mennyi idő alatt szelik át a vizek a sarkvidéket az Atlanti-óceánból indulva a Csendes-óceánig. Ehhez olyan radioaktív izotópokat használtak, amelyek emberi eredetűek, az atomerőművek elhasznált fűtőelemeinek újrafeldolgozásából származtak. Ezekből a folyamatokból ma már nem kerül a vizekbe semmi, de az 1980-as évekig a tengerbe jutott adag máig használható a mérésekre, és azonosítható, mely izotóp melyik óceánból eredt.
Bár a mennyiségük elenyészően kicsi, a legmodernebb, nagy érzékenységű mérőműszerekkel még mindig kimutatható. A JGR Oceans folyóiratban publikált eredményekről az EOS földtudományi hírportál számolt be.
A felmérések alapján kiderült, hogy a Csendes-óceán téli vizének 25-40 százalékában felfedezhetők az Atlanti-óceánból eredő nyomok. A víz kétféle útvonalat követ a sarkvidéken át, ezek a mélybeli domborzatot követik. Az is kiderült, hogy egy 15 évvel korábbi, hasonló felmérés adataival összehasonlítva a sarkvidék áramlatainak sebessége nem változott jelentősen ebben az időszakban.
A víznek ahhoz, hogy teljesen átjusson a Jeges-tengeren egyik óceánból a másikba, 20-34 évre van szüksége attól függően, hogy a két útvonal közül melyiken halad. A kutatók szerint azonban fontos volna még sokkal több ponton méréseket végezni (ez a sarkvidéken nem igazán egyszerű feladat), és további részleteket is feltárni az áramlatok természetéről.
Így született meg a történelem egyik legfontosabb folyója
Az Eufrátesz nemcsak az ókori Mezopotámia, hanem az egész civilizáció fejlődéséhez nagyban hozzájárult.
Mint egy vulkánkitörés: így szennyeznek az iráni támadások
Az iráni olajipari létesítmények elleni támadások súlyos szennyezéssel járnak.
Szél formálta csodavilággal vár Utah rózsaszín homoktengere
A kék égbolt, a lazacvörös színű homokdűnemező és a méregzöld borókafenyők bámulatos kontrasztja fogadja a látogatót a Utah állambeli Coral Pink Sand Dunes Állami Park területen. Gáspár Kata írása, a Vadregényes Amerika című sorozatunk legújabb része.
Ketyegő antarktiszi bomba: milyen veszélyeket rejt a Thwaites-gleccser?
Az előrejelzések alapján már 2026-ban elvesztheti keleti jégselfét a Végítélet-gleccserként is emlegetett Thwaites-gleccser.
Túlbetonozva: magunkat sodorjuk veszélybe a sok beépítéssel
Nap mint nap látjuk magunk körül az új utakat, parkolókat, lakóparkokat és ipari csarnokokat. Bár a fejlődés jeleként is értelmezhetők, mégis észrevétlenül tűntetik el azokat a termőföldeket és természetes területeket, amelyek az életünket fenntartják. A beton és az aszfalt terjedése nemcsak a tájat alakítja át: fokozza az aszályokat, a villámárvizeket és a hőhullámokat is. Ahogy egyre több zöldfelületet veszítünk el, úgy válik saját víz- és élelmezésbiztonságunk sérülékenyebbé. A kérdés már nem az, hogy építkezünk-e, hanem az, hogy meddig tehetjük ezt következmények nélkül. Schaffhauser Tibor és Sipos Vera írása.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
