3D videón jelenítették meg a Teremtés oszlopait

A Hubble-űrteleszkóp talán legismertebb felvétele az, amelyet a Teremtés oszlopai néven elhíresült régióról készített még 1995-ben. A Sas-köd (M16) területlén lévő csillagkeletkezési régiót ugyan földi eszközökkel is meg lehet örökíteni, ám igazán sokat csak az űrteleszkópok különböző hullámhosszakon készült felvételei árulnak el róla.

Mind a Hubble, mind a James Webb-űrteleszkóp (JWST) felvételei alapján elkészítették a Teremtés oszlopai 3 dimenziós látványát visszaadó felvételeket. Ezek segítségével szinte átrepülhetünk a gázokból és porból álló oszlopszerű területek között.

Mivel természetesen csak egyetlen irányból látunk rá a területre, ahhoz, hogy ebből térbeli felvétel szülessen, modellezésre is szükség volt. Azonban nem puszta művészi elképzelés alapján, hanem a tudományos igényű felvételek és mérések segítségével alkották meg ezt.

Az Űrteleszkóp Tudományos Intézet (STScI) munkatársa, Greg Bacon elmondta, hogy régóta terveztek már valamiféle hasonló megjelenítést, ám csak a Hubble és a JWST adatainak összegzéséből lehetett megfelelő tudományos alapot teremteni ehhez.

Mit is láthatunk itt?

Az oszlopok jórészt hideg, molekuláris hidrogénből és porból állnak, és a közeli, fiatal csillagokból áradó heves csillagszél, valamint a könyörtelen erejű ultraibolya sugárzás erodálják őket.

Az oszlopok tetején ujjszerűen kiemelkedő területek nagyobbak, mint az egész Naprendszerünk.

Maguk az ujjak valószínűleg születőfélben lévő csillagokat rejtenek. Az oszlopok legnagyobbika 3 fényév „magas”, vagyis nem sokkal kisebb, mint a Nap és a legközelebbi csillagszomszédunk távolsága (4,2 fényév, Proxima Centauri).

A bal szélső oszlop tetejénél egy fiatal csillagból kilövellő anyagsugarakat is láthatjuk, de felbukkan egy, a por közé ágyazott protocsillag is. A Hubble felvételén ezt elrejti a por, ám a JWST felvételén világítótoronyként emelkedik ki belőle.

A videó ezzel azt is megmutatja, miként egészíti ki egymást a két legjobb űrteleszkópunk. A Hubble látható fény tartományban azokat a részeket látja, amelyek több ezer fokos hőmérsékletűek, míg a JWST infravörösben az ennél sokkal hűvösebbeket, a pár száz fokosakat is észleli.

„Ha összegezzük a NASA különböző hullámhosszakon észlelő űrteleszkópjainak megfigyeléseit, kiszélesítjük az Univerzumról alkotott képünket” – mondta Mark Clampin, a NASA asztrofizikai részlegének igazgatója. Hozzátette, hogy e csillagkeletkezési régióról most mindenki számára izgalmas látványú felvétel született

A videót egy készülőben lévő hosszabb ismeretterjesztő film részeként alkották meg.