Borban az igazság, ha a klímánk múltjáról van szó

Mivel az európaiak előszeretettel vágták ki az idős, nagy méretű fákat, így az ezek évgyűrűiben megőrzött éves időjárási adatsorok is hiányosak. Ahhoz azonban, hogy a jelenünk és a jövőnk klímáját megértsük, a múltat is ismerni kell. Vajon miként pótolhatók a hiányos adatok?

Minden borász és borkedvelő jól tudja, hogy vannak a borra nézve kedvező időjárású évek, és vannak, amikor semmi se jó. Ezeket az éveket a bor minőségében, illetve már a must cukorfokában is meg lehet ismerni, így a szüreti feljegyzésekből kideríthető, milyen időjárású év volt az adott esztendő. Egy új, a Climate of the Past folyóiratban közzé tett kutatásban az 1420-2019 közti évek mustjainak minősége és a klíma közti kapcsolatot vizsgálták meg.

A számítások szerint a must minősége alapján az éghajlati adatok igen jól kikövetkeztethetők. A legjobb minőséget a korai szüretelés eredményezte, amely a napos nyarak után zajlott, a leggyengébb minőséget pedig a késői szüret, ami a hűvös és csapadékos nyarak után következett.

Az adatokhoz a különféle borászatok évkönyveit vizsgálták át, francia, német, svájci és luxemburgi helyszínekről, amelyekben minden évben szerepelt az aktuális szüretből kinyert must cukorfoka. Az adatok szerint különösen jó évek voltak 1470-79 között, 1536-1545 között, valamint 1945-1954 között. 1990 után gyakorlatilag folyamatosan kiváló a minőség – immáron a klímaváltozásnak köszönhetőn. A legrosszabb minőséget a 1453-1466, 1485-1494, 1585-1614, 1685-1703, 1812-1821, és 1876-1936 közötti évek adták.

Egy másik kutatásban a borra kivetett adó mennyiségéből következtettek a klímára. E vizsgálatok során az európai bortermelés északi határmezsgyéje, a Moselle-folyó völgyének adatait vizsgálták meg 1444-1786 közötti évekből. A különösen alacsony bortermésű évek ezen adatok szerint a nagy vulkánkitöréseket követő kis mértékű lehűlés évei voltak. Ezeket az éveket egyébként a fák évgyűrűiből is igazolni lehetett.