25 éves lett a Chandra-űrteleszkóp

A Chandra-űrteleszkópot 1999. július 23-án a Columbia űrsikló állította Föld körüli pályára, ez volt az űrsiklók által valaha felvitt legnehezebb hasznos teher. A röntgenobszervatórium igen elnyúlt elliptikus pályán kering, amelynek legtávolabbi pontja majdnem a Föld-Hold távolság harmadánál van.

A Chandra irányító csapata a Smithsonian Asztrofizikai Obszervatóriumban dolgozik, Pat Slane, a csapat vezetője elmondta: A Chandra negyedszázada halmozza a csodás felfedezéseket. A csillagászok olyan rejtélyek vizsgálatára használták a Chandrát, amelyeknek még a létezéséről sem tudtunk akkor, amikor megépítettük az űrteleszkópot.

A röntgensugárzás nagyon nagy energiákkal járó folyamatok során jön létre, és rendkívüli módon képes áthatolni az anyagon. Olyan dolgokat mutatnak meg, amelyeket más hullámhosszakon nem láthatunk, vagy egészen másképp.

A röntgensugárzás jellemzi például a felrobbant csillagok körüli törmeléket, illetve a fekete lyukak körül örvénylő anyagkorongot. Csillagok, galaxisok, sőt, még a bolygók is bocsáthatnak ki röntgensugarakat, amelyeket a Chandra segítségével megfigyelhetünk.

Ezekből a megfigyelésekből gyűjtött össze egy 25 darabos csokrot a NASA az évforduló alkalmából abból a közel 25 ezer felvételből, amelyet az űrteleszkóp eddig készített.

A Chandra ötlete még 1976-ban fogant meg, egyike lett azoknak a nagy obszervatóriumoknak, amelyekből ma már csak a Hubble üzemel. A Compton Gammasugár Obszervatórium, a Spitzer Infravörös Obszervatórium és a Chandra Röntgen Obszervatórium más-más hullámhossztartományokban vizsgálták, vizsgálják a világegyetemet. A Chandra atyja, Riccardo Giacconi 2002-ben fizikai Nobel-díjat is kapott azért a munkásságáért, amelyben a kozmikus röntgensugarak eredetének feltárásához járult hozzá.

A Chandra-űrteleszkóp felvételeit, méréseit ma már a James Webb és más modernebb eszközök munkájával ötvözve használják fel, például ez vezetett el a legtávolabbi fekete lyukak  felfedezéséhez is, többek között.

Megfigyeléseivel több mint 700 doktori értekezés, több mint 10 ezer tudományos dolgozat és sok ezer kutató munkáját segítette.

Az fotómontázson a követekezők láthatók, ezekben nem egy esetben a látható és a röntgen tartományú felvételek egymásra vetítve szerepelnek: Rák-köd, Orion-köd, NGC 4438 és NGC 4435 galaxisok, Macskamancs-köd, a Tejútrendszer galaktikus központja, M16, Denevérárnyék a Kígyó csillagképben, NGC 7469, a Szűz csillagképben lévő galaxishalmaz WR 124, G21.5-0.9, Centaurus A, Cassiopeia A, NGC 3532, NGC 6872, Hb 5, Abell 2125, NGC 3324, NGC 1365, MSH 15-52, Arp 220, Jupiter, NGC 1850, MACS J0035, SN 1987A.

A felvételeket egyenként kinagyítható formában is megnézhetjük a Chandra honlapján, a lista bal szélén kis bélyegképekre kattintva.