Kétféle baj is sújtotta a Gaia űrteleszkópot

Mivel nem készít látványos, színes-szagos fotókat, ezért az átlagember számára mintha nem is létezne ez az űrteleszkóp, holott a megléte nélkül igencsak gyatrábbak lennének ismereteink. Az űreszköz fő feladatai a csillagok eloszlásának és mozgásának feltérképezése, ami rémesen unalmas feladat, azonban nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megértsük a körülöttünk lévő világot. A Gaia több mint egymilliárd csillag mozgását rögzítette már rendkívül pontosan.

Az Európai Űrhivatal nemrégiben arról számolt be, hogy a 2013 decemberében felbocsátott Gaia űrteleszkópot kétféle baj is sújtotta: egyrészt a napkitörések, másrészt egy mikrometeoroid is eltalálta. Ez utóbbira áprilisban került sor, egy homokszemnél is kisebb szemcse csapódott nagy sebességgel az űreszközbe.

Az efféle ütközésekre felkészítették a Gaiát, számos becsapódást könnyen átvészelt már, most azonban igen rossz szögből és rendkívül nagy sebességgel érkezett a szemcse, így az űrtávcső védőburkolatát is károsította. Ez azzal jár, hogy időnként egy egészen kevéske napfény beszűrődik a Gaia egyébként leárnyékolt érzékelőjére. Ennek fényereje kb. egymilliárdszor kisebb, mint amit mi a Földön észlelünk a napsütésből.

A Gaia mérnökei épp e mikrometeoroid becsapódás vizsgálatainak közepén jártak, amikor újabb probléma lépett fel. Májusban egy napkitörés hatására az űrteleszkóp egyik képrögzítő CCD érzékelőjét irányító elektronika mondta fel a szolgálatot. Összesen 106 CCD-ből áll a Gaia rendszere, azonban ezek mindegyike külön-külön feladatokat is ellát.

A most meghibásodott irányítású CCD azért volt felelős, hogy a csillagok detektálását igazolja. Ez azt jelenti, hogy e szenzor nélkül a Gaia téves észlelések ezreit kezdte rögzíteni.

A probléma gyökere az, hogy a Gaia működését maximum hat évre tervezték, vagyis már majdnem kétszeresen meghaladta ezt. A gondok részben abból adódnak, hogy igencsak öregedik a műszer.

Ennek ellenére az ESA és partnerszervezetei az elmúlt hónapok során rengeteg erőfeszítést tettek elemezve a kialakult helyzetet, és végül megoldást is találtak a problémákra. A hamis csillagokat kiszűrő rendszer hibája miatt a Gaia rengeteg fals adatot küldene a Földre, aminek hatására a földi irányítók rendszerei is túlterhelődnek.

Azonban azzal, hogy átállították azt a határt, hogy mit is észlel csillagként a Gaia, mindkét hibát (a napfény becsillanását és a fals csillagokat is) ki tudták küszöbölni. Ennek köszönhetően az űrteleszkóp ismét ugyanazt a csúcsteljesítményt képes nyújtani, amelyről az elmúlt 10 évben már megismerhették a szakemberek.