Megvizsgálták, honnan ered a Kizil-kum homokja

A világon mérete alapján a 11. helyezett a Kizik-kum sivataga, amelyen Türkmenisztán, Kazahsztán és legnagyobb részben Üzbegisztán osztoznak. A sivatag északi felét agyagos kérgű sólapály borítja, a délit viszont homokdűnék.

E terület fontos porforrás Eurázsiában, és a sivatagi porról tudjuk, hogy még az időjárásra is hatása van. Emiatt is érdekes, hogy vajon honnan származik mindaz a homok, amelyből e sivatag felépül. Kínai  és üzbég kutatók jártak utána, majd a Geophysical Research Letters folyóiratban tették közzé az eredményeiket.

A Kizil-kum éves csapadéka 100-200mm között van, és ez jórészt a téli, tavaszi időszakban hullik. A sivatag télen igen hideg, nyáron forró klímájú, és évszakosan eltér az uralkodó széliránya is.

A sivatagot határoló két folyó, a Szir-darja és az Amu-darja is a Tien-san gleccsereiből, hóolvadásából táplálkozik, így a folyók e hegységből eredő hordalékot szállítanak. A hegység három fő területre tagolódik azok kora, eredete alapján, így ezek megkülönböztethető kőzettörmeléket is eredményeznek. Ebből indultak ki most a szakemberek.

A sivatagban, a Tien-san-hegység hegylábi régiójában vett talajmintákat, valamint a Szir-darja és az Amu-darja, valamint a Zarafsán (ez az Amu-darja mellékfolyója) üledékeiből vett mintákat elemezték, meghatározva a bennük talált cirkonkristály szemcsék korát is. A cél az volt, hogy kiderüljön, mennyi homokot hozhat a szél, és mennyi érkezhet a folyók hordalékával. 10 helyszín mintáiból összesen 1278 cirkonszemcsét elemeztek.

A cirkonkristályok rengeteg információt tárolnak, sokrétűen lehet kifaggatni őket. Ez esetben pusztán a kristályok kialakulásának kora volt a kérdés, mivel ez döntő volt azok eredetét illetően. A cirkon „órája” a benne lévő urán, amely a radioaktív bomlása során ólommá alakul.

Ezzel az eredeti kőzet keletkezési korát lehet megismerni (vagyis azt, amikor a földkéreg mélyén még forró kőzet kihűlt és létrejöttek benne a cirkonkristályok). Ez ahhoz köthető, hogy a Szir-darja a jégkorban és a korai holocénban is folyamatosan változtatta a helyét a mai sivatag területén, mindenhol otthagyva a hordalékait. Az Amu-darja és a Zarafsán sokkal inkább megtartotta medrét, így ezért lehet, hogy kisebb a hozzájárulása.

A Tien-san délnyugati tömbje az eszerint, amelyből a „vörös homok” származik, a szél szerepe elhanyagolható a sivatag kialakulásában.

A vizsgálatokból kiderült, hogy a homokját jórészt a folyóknak, legnagyobb mértékben a Szir-darjának köszönheti a Kizil-kum. Az pedig, hogy hol is rakódhatott le a homok, az befolyásolja, hogy milyen is volt a domborzat.