Kiderült, honnan ered a Hold tünékeny légköre

A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) számolt be arról a kutatásról, amelyben utánajártak, miként is keletkezhet a Hold igencsak ritka légköre. Ne olyan légkörre gondoljunk, mint a Földnek van, azonban mérhetően több atomot, iont és molekulát lehet találni égi kísérőnk közvetlen környezetében, mint a bolygóközi térben. E holdi légkör első látható jeleit az 1960-70-es években az Apollo űrhajósok észlelték, Eugene Cernan, aki az utolsó űrhajós volt a Holdon, le is rajzolta ezeket.

A légkörre utaló fénylések, sugarak akkor váltak láthatóvá, amikor a Nap a Hold horizontja mögött volt, másodpercekkel napkelte előtt vagy napkelte után, és így alulról világította meg ezt a nagyon ritka légkört. Ezt hasonlóan képzeljük el, mint amikor itthon a napnyugta után a távolban még sütő napfény pászmáit meglátjuk a horizonton. Egy légkör nélkülinek vélt égitesten azonban efféle látvány nem alakulhat ki.

Emiatt is vált világossá, hogy a Holdunknak van némi „jelképes” légköre, azonban az eredetére több elképzelés is született. Emiatt is volt a LADEE nevű űrszonda, amelynek a feladata pont e holdi légkör felmérése volt.

A mérései alapján két fő folyamatot azonosítottak. Az egyik szerint elképzelhető, hogy a Napból érkező nagyenergiás részecskék becsapódása során átadott energia révén a talaj atomjai kirepülhetnek a talajból. Szintén esélyes, hogy a felszínt elérő meteoritok becsapódásakor keletkezhet a légkör.

Az MIT kutatói a még az Apollo korszakban gyűjtött holdi talajmintákat vizsgálták meg. Ebből sikerült kideríteni, hogy a felszínt folyamatosan bombázó meteoritok hatásának köszönhető legnagyobb mértékben a légkör.

Félreértés ne essék, nem a becsapódó meteoritok (jórészt mikrometeoritok) által felvert porszemcsékre gondoltak a kutatók, egy picivel bonyolultabb ennél a folyamat. A becsapódás energiája elpárologtatja a holdtalaj mikroszkopikus szemcséit, és ezek az elpárolgott anyagok kerülnek a felszín közeli rétegbe.

A kutatók a holdi talajminták könnyen elpárolgó, illó elemeinek izotópjait mérték fel. Az egyes izotópok közül mindig azok párolognak el előbb, amelyek könnyebbek, így a talajmintákban több lehet a nehezebb izotópok aránya.

A mérések azt mutatták, hogy mint a kálium, mind a rubídium izotópok közül a nehezebben aránytalanul gyakoribbak voltak a holdi talajmintákban. Ez azt jelentette, hogy a fő folyamat, ami minimum 70 százalékban felel a légkörért, a becsapódó mikrometeoritok miatti párolgás lehet.

Azonban ez nem kizárólagos folyamat. A LADEE szonda vizsgálatai alapján a Napból érkező részecskék is beleszólnak a légkör kialakulásába, egy fogyatkozás ideje alatti változások egyértelművé tették ezt is. A nagyenergiás részecskék a holdi légkör kb. 30 százalékát hozhatják létre.