Higanybomba ketyeg a sarkvidéken

Bolygónkon természetes folyamatok révén kerül a környezetbe higany (pl. vulkánkitörések, hidrotermális források, kőzetek mállása), azonban a légkörbe jutó részt a légáramlatok jórészt a sarkvidékek felé sodorják, s ott ülepedik ki. Ez a higany sok-sok évezred óta halmozódik az északi sarkvidék talajában, ám a jelen klímaváltozás hatására újra kiszabadulhat. Természetesen az iparosodás óta az ember is bőven hozzájárul a légköri higany mennyiségéhez, azonban most nem a közelmúlt, hanem sok évezredes természetes halmozódás eredményéről van szó.

A sarkvidék négyszer olyan gyorsan melegszik, mint bolygónk átlaga, és a sarkvidék 5 millió lakójából mintegy 3 millió ember él abban a régióban, ahol a permafroszt 2050-re kiolvad majd. Egy újonnan, az Environmental Research Letters folyóiratban publikált kutatási eredményben a Dél-Kaliforniai Egyetem kutatói és kollégáik azt vizsgálták meg, hogy pontosan mennyi higany is szabadulhat ki a permafrosztból.

Ez a higany az élővizekbe, talajokba jutva aztán az élővilágot is elszennyezi, és a táplálkozási láncban fokozatosan halmozódik is. A halak és más élelmiszerek révén pedig az embereket is veszélyezteti.

A higany nem azonnali hatású, hanem a halmozódása révén válik egyre súlyosabbá, amint felfelé haladunk a táplálkozási láncban.

Mivel az ember ennek még mindig a csúcsa közelében áll, így végeredményül minket is igencsak veszélyeztet az elfogyasztott élelmünk miatt.

Bár az is kiderült, hogy a folyók az olvadással felszabadult higany egy részét a hordalékaikkal újra eltemetik. Ez ugyan jelentős, de még így is súlyos veszélyt jelent a maradék. Különösen igaz ez a sarkvidékek lakosságára, azokra az emberekre, akik élelmüket halászatból és vadászatból szerzik be.

A kutatók a Yukon-folyó példáján keresztül végeztek méréseket. „A permafrosztban olyan mennyiségű higany halmozódott fel, hogy eltörpül mellette az óceánok, talaj, légkör és az élővilág teljes higanykészlete” – mondta Josh West professzor, a kutatás egyik résztvevője.

A sarkvidéken a növények felveszik a higanyt a környezetből, majd megkötik, és pusztulásuk után a felvett higany a talajba jut a növények maradványaival együtt. Ez korábban apránként hozzáfagyott a permafroszt-réteghez, és évezredek alatt jelentős mennyiség gyűlt így össze. Azonban a permafroszt most gyors ütemben olvad a klímaváltozás miatt.

Korábban a talaj felső 3 méteréből vett furatok alapján becsülték meg a higany arányát, azonban e mintákban akár négyszeres eltérést is tapasztaltak a mérések során, és a kis mélység is korlátozta az eredmények pontosságát. A kutatók most a folyók alámosott partjain és a homokpadokon ennél sokkal mélyebb rétegeket is elértek. A méréseik azt igazolták, hogy a korábbi eredmények közül a nagyobb mennyiséget mutatók voltak sajnos a helyesek.

Érdekes módon az apróbb szemcsés üledékekben több volt a higany, mint a durvább szemcsenagyságúban, ez pedig arra utalhat, hogy bizonyos talajtípusok veszélyesebbek lehetnek a nagyobb higanymennyiség miatt. Ezzel, és a többi mérési adattal együtt a kutatók minden korábbinál pontosabb becsléseket készíthettek a sarkvidéki higanyról, ami a következő évtizedekben felszabadulhat.