Foltos a Sarkcsillag felszíne
Számos, eddig ismeretlen tulajdonságát mérték meg a Sarkcsillagunknak.
Ha az északi féltekén szeretnénk tudni, merre van észak, akkor ehhez a Sarkcsillagot, más néven Polarist kell az égen megkeresni. Ha hosszú ideig fényképezzük a csillagos eget észak felé fordított kamerával, akkor látszólag e csillag körül fog elfordulni a többi.
Nem ez adja azonban az igazi érdekességét a Sarkcsillagnak. A csillag egy hármas rendszer része, és emellett úgynevezett Cepheida-típusú változócsillag is, amelyet csillagászati távolságok kiszámításában használnak, afféle égi mérföldkövekként. A Sarkcsillag négynaponta válik fényesebbé, illetve halványabbá.
A Georgia Állami Egyetem kutatói egy speciális optikai interferometriai mérőhálózat, a CHARA hat teleszkópja segítségével végeztek megfigyeléseket, 2016-2021 között. A fő cél az volt, hogy pontosan megmérjék a Polaris és halvány csillagtársa keringését, ehhez a MIRC-X nevű kamerát használták, amely különösen jól képes megmutatni a csillagok felszínét.
A kutatóknak sikerült megfigyelni a Sarkcsillag halvány társát is, és mérni a Sarkcsillag pulzálását. A mérésekből kiszámították, hogy a Polaris 5,13-szor nagyobb tömegű, mint a mi Napunk, az átmérője pedig 46-szor nagyobb a Napénál. Azonban a legnagyobb meglepetést a felszínének képe adta, ez az első alkalom, hogy egy Cepheida-típusú változócsillag felszínéről képet kaphattunk.
„A CHARA képei nagy sötét és világos foltokat mutattak a Polaris felszínén, amelyek az idő múlásával változtak is” – magyarázta Gail Schaefer, a CHARA hálózat igazgatója. A foltokat és a csillag tengelyforgását a kutatók a csillag sebességében mért 120 napos ciklushoz tudták kötni. A kutatók tervezik azt is, hogy a későbbiekben tovább folytatják a Sarkcsillag megfigyelését azt remélve, hogy jobban megértik a foltokért felelős folyamatokat.
Új elmélet magyarázza meg a Mars színét
A vörös bolygó a színét a rozsdavörös, vas-oxid tartalmú felszínének köszönheti, de vajon mitől is rozsdásodott be?
Tízezer év múlva jöhetne a következő eljegesedés
Pontos számítások és összehasonlítások készültek a korábbi eljegesedések és interglaciálisok földpálya-adataival.
A Tejútrendszer nyomai rejtőzhetnek a Földön
A 14 millió évvel ezelőtti galaktikus környezetünk nyomokat hagyhatott maga után a földi üledékekben és talán a korabeli klímára is hatással lehetett.
Így néz ki egy napfogyatkozás a Hold felszínéről
A rendkívül látványos felvétel ugyan nem az első efféle fotó, azonban különleges főként amiatt, hogy egy magánvállalkozás űrjárműve készítette.
Nincs olyan magyar város, ahol megfelelő a levegőminőség
Egy friss jelentés szerint a világ városainak 83 százalékában túl magas a szálló por mennyisége.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
