Foltos a Sarkcsillag felszíne

Ha az északi féltekén szeretnénk tudni, merre van észak, akkor ehhez a Sarkcsillagot, más néven Polarist kell az égen megkeresni. Ha hosszú ideig fényképezzük a csillagos eget észak felé fordított kamerával, akkor látszólag e csillag körül fog elfordulni a többi.

Nem ez adja azonban az igazi érdekességét a Sarkcsillagnak. A csillag egy hármas rendszer része, és emellett úgynevezett Cepheida-típusú változócsillag is, amelyet csillagászati távolságok kiszámításában használnak, afféle égi mérföldkövekként. A Sarkcsillag négynaponta válik fényesebbé, illetve halványabbá.

A Georgia Állami Egyetem kutatói egy speciális optikai interferometriai mérőhálózat, a CHARA hat teleszkópja segítségével végeztek megfigyeléseket, 2016-2021 között. A fő cél az volt, hogy pontosan megmérjék a Polaris és halvány csillagtársa keringését, ehhez a MIRC-X nevű kamerát használták, amely különösen jól képes megmutatni a csillagok felszínét.

A kutatóknak sikerült megfigyelni a Sarkcsillag halvány társát is, és mérni a Sarkcsillag pulzálását. A mérésekből kiszámították, hogy a Polaris 5,13-szor nagyobb tömegű, mint a mi Napunk, az átmérője pedig 46-szor nagyobb a Napénál. Azonban a legnagyobb meglepetést a felszínének képe adta, ez az első alkalom, hogy egy Cepheida-típusú változócsillag felszínéről képet kaphattunk.

„A CHARA képei nagy sötét és világos foltokat mutattak a Polaris felszínén, amelyek az idő múlásával változtak is” – magyarázta Gail Schaefer, a CHARA hálózat igazgatója. A foltokat és a csillag tengelyforgását a kutatók a csillag sebességében mért 120 napos ciklushoz tudták kötni. A kutatók tervezik azt is, hogy a későbbiekben tovább folytatják a Sarkcsillag megfigyelését azt remélve, hogy jobban megértik a foltokért felelős folyamatokat.