A Juno űrszonda látja a sugárzást is

A Jupiter gyakorlati szempontból legfontosabb tulajdonsága az iszonyatosan erős sugárzási öv, amely a nagy holdjait is magában foglaló térrészt uralja. Nagyenergiás részecskék tömege kering itt, és teszi tönkre többek közt az űrszondák elektronikai berendezéseit is. Emiatt kell a Jupiter vizsgálatához elnyúlt ellipszis alakú pályán járnia az aktuálisan ott tartózkodó űrszondának, hogy minél kevesebb időt töltsenek ebben a sugárzási övben.

A NASA szakembereinek két, egészen más célokat szolgáló műszer segítségével sikerült a Jupiter sugárzási övéről 3D képet készíteni: a navigációs kamerák képein felvillanó kis fénycsíkok számlálásával határozták meg, hol húzódik ez az övezet.

A kutatók felmérték az Europa hold környezetében észlelhető nagyenergiás részecskéket, és meghatározták, miként is befolyásolják a sugárzási övezetet a Jupiter gyűrűi környezetében keringő aprócska holdak. E felmérés eredményei a következő Jupiter-küldetések tervezésében nyújtanak majd nagy segítséget.

A Juno ASC nevű navigációs kamerája másodpercenként 4 fotót készít a csillagos égről, azonban a kamerába a nagyenergiás elektronok képesek behatolni, és a felvételeken a szentjánosbogarak fénylő csíkjaihoz hasonló nyomokat hagynak. A kutatók beprogramozták a műszert arra, hogy megszámlálja ezeket a „szentjánosbogarakat”, így születhet kép arról, hogy mennyi is a nagyenergiás részecskék száma, vagyis milyen erős a sugárzás a szonda környezetében. Mivel a szonda pályája minden egyes Jupiter-keringés során máshol visz, ezért a bolygó teljes környezetét képes feltérképezni.

A felmérésből kiderült, hogy az Europa környezetében arányában jóval több a nagyenergiás sugárzás, mint a gyengébb. Az is bebizonyosodott, hogy az Europa keringési iránya felé néző oldalát több nagyenergiás elektron éri, mint az ellenkező irányt.

Nem ez az első eset, hogy a navigációs kamerát „nem rendeltetésének megfelelően” használták. Az ASC segítségével már a Jupiter felé tartó úton megmérték a bolygóközi por mennyiségét, illetve felfedeztek egy addig ismeretlen üstököst is annak pora segítségével.

A két navigációs kamera segítségével feltárult, hogy a Jupiter finom gyűrűi és az ezek peremén keringő terelőholdak (pásztorholdak) szintén összefüggést mutatnak a Jupiter körüli sugárzással. Amikor az űrszonda olyan mágneses erővonalakon repült, amelyek ezekhez a kis holdakhoz vagy sűrű porcsomókhoz vezettek, mindkét navigációs kamerán meredeken lecsökkent az észlelt nagyenergiás részecskék száma.

A Jupiter gyűrűiről igen kevés kép született eddig, és meglehetősen keveset tudunk róluk. Az egyik navigációs kamera, az SRU segítségével most néhány gyengébb fényviszonyok közti felvétel is készült a gyűrűkről. Néha e képekre némelyik terelőhold is rákerül. A navigációs kamerák segítenek a gyűrűk pontos elhelyezkedését is megismerni.