Lehet, hogy Kína már túljutott a szénkibocsátási csúcson?

Kína a világ legnagyobb szénkibocsátója, ez eléggé jól ismert tény. A tervek szerint Kína 2030-ban érné el a kibocsátási csúcsot, azonban minden jel arra mutat, hogy évekkel hamarabb, már 2023-ban sor kerülhetett erre – számolt be a Science. 

Az Ázsia Társadalompolitikai Intézet (Asia Society Policy Institute, egy amerikai kutatóintézetről van szó) elemzése azt mutatta, hogy nőtt a megújuló energia részaránya, és ennek köszönhetően a 2024. április-július közti időszak szén-dioxid kibocsátása 1 százalékkal kisebb volt, mint a 2023-as év hasonló időszakáé. Kína jelen pillanatban a világ szén-dioxid kibocsátásának 31 százalékáért felelős, úgy tűnik, jó úton halad az ország a vállalt célok felé.

Nem mindegy azonban, hogy hol is tetőzik a kínai kibocsátás. Kína messze a leggyorsabb az új nap- és szélerőművek telepítésében, azonban hasonlóan gyors ütemben üzemeli be új szénerőműveit is, ezek a szénerőművek pedig a klímaváltozásban főszereplő kibocsátók. Ezek a tények pedig eléggé megnehezítik a helyes előrejelzéseket. Azonban a szakemberek mindezek ellenére úgy vélik, a kitűzött 2030-as dátumot simán tartani fogja az ázsiai megaország.

2023-ban Kína egyedül annyi napenergia előállítására szolgáló berendezést helyezett üzembe, mint 2022-ben az egész világ, a szélerőművek kapacitását pedig kétharmadával növelte a Nemzetközi Energiaügynökség szerint. Kína jelenleg 339 GW szél- és napenergiát állít elő (és ebben a háztartási kiserőművek még nem is szerepelnek), és a hatóságok 31 új atomerőmű terveit is engedélyezték.

Azonban ennyire nem rózsás a helyzet, vagyis rózsás, de a rózsák erősen kormosak. Tavaly 44 GW előállítására alkalmas új szénerőmű került a rendszerbe, 140 GW további kapacitás épül jelenleg.

Talán fékezik a következőket a hatóságok: csak 10 GW-nyi erőmű kapott engedélyt az első félév során, ez a Greenpeace Asia szerint 80 százalékos csökkenés  a tavalyi, hasonló időszakhoz képest. Hivatalosan a szénerőművek csak a megújulók afféle vésztartalékát jelentik, a kínai álláspont szerint. Ugyanakkor szakértők szerint inkább úgy tűnik, az ország valamiféle egyensúlyt szeretne elérni a megújulók és a szénerőművek közt úgy, hogy közben a vállalást képes legyen teljesíteni.

Ennek része lehet az is, hogy az új erőműveket a szén-dioxid megkötésével és tárolásával együtt készítik el, ezzel pedig kitolják az időszakot, amíg szénnel lehet energiát előállítani. A megújuló erőművek földrajzi elhelyezkedése sem egyezik az nagy léptékű ipari és lakossági energiafelhasználáséval, és mind az energia eljuttatása problémát jelent, mind pedig az ipar (és persze a lakosság) áttelepítése elképzelhetetlen volna. Ez hosszabb távon súlyos gondot jelenthet.

A megújulók szempontjából fontos energiatárolási kapacitás is gyenge, és e források változékonyságát se képes még ellensúlyozni a hálózat. E téren tehát még bőven van tennivalója az országnak.

Kína 2060-ra válna a tervek szerint karbonsemlegessé, amihez szükséges, hogy a megújuló elektromos energia részaránya a jelenlegi 40 százalékról 90-re emelkedjen. A mikéntre 2025-ben adhat választ a kínai kormány új energiapolitikai tervezete.