Olyan ez a vidék, mint egy földön kívüli táj

A Utah és Arizona államok találkozásánál található mesébe illő, elvarázsolt, holdbéli tájon bármerre is néz a túrázó, vad sziklaképződményekkel, üvöltő sivatagi vadonnal és ritka geológiai jelenséggel találkozik. Szinte el sem hiszi az ember, hogy a Földön jár. Túrázók és fotósok álma ez a rendkívül színes, hullám formájú sziklaképződményeiről híres The Wave.

Azonban ezen a szürreális, futurisztikus tájon tett utazás sokkal több, mint fizikai értelemben vett út. Ez egy valóságos időutazás, amely évmilliókat ölel fel a Föld történetéből, ahol az idő és a természet félelmetes erői működtek együtt egy valóságos remekmű megalkotásában.

Forrás: Gáspár Kata

A kezdetek

A történet közel 200 millió évvel ezelőtt, a jura korban kezdődött, amikor semmi más nem volt itt, csak egy több száz négyzetkilométeren elterülő zord vidék. Az évmilliók során a passzátszelek hatalmas mennyiségű hordalékot fújtak a vidéket határoló Sziklás-hegységből és az Appalache-hegységből, melyet több ezer méter vastagságban, rétegesen halmoztak egymásra. A könyörtelen szél homokszemcse finomságú törmelékből óriási homokdűnéket épített, és a Föld történetének legnagyobb homokdűne-sivatagját hozta létre. A dűnék folyamatosan vándoroltak, egymásra rakódtak, átölelték vagy épp felfalták egymást.

Az éghajlat azonban fokozatosan kezdett lehűlni és egyre csapadékosabbá válni, ami egy drasztikus környezeti változást eredményezett. A jura korszak lezárultával új korszak, a kréta vette kezdetét.

Az esőzéseknek köszönhetően az Észak-Amerikai-beltenger elnyelte a sivatagot és megkezdődött a cementálódás, azaz a különböző rétegek egymáshoz ragadtak. A Föld mélyében működő hatalmas erők olyannyira aktívan munkálkodtak, hogy a tektonikus lemezek elmozdultak, a Csendes-óceáni-lemez az Észak-amerikai-lemez alá bukott, és a The Wave vidékét is magába foglaló Coloradói-fennsíkot kiemelte a beltengerből.

Azonban ez a felemelkedés más volt. A tektonikus lemezek jellemzően meghajlanak a hő hatására, amikor a köpeny közelébe érnek, itt viszont nem így történt. Egy nagy darab leszakadt az egész lemezből, és elkezdett a felszín felé elmozdulni, ezzel együtt pedig a felette lévő, több ezer méteres vastagságú hordaléklerakódás is elkezdett a magasba emelkedni.

Ez a mozzanat volt a The Wave születése, kb. 20 millió évvel ezelőtt.

A beltengerből való kiemelkedést követően egy másik természeti erő, a szél vette át az alkotás szerepét. A szél pusztításának a mai napig ki van téve a vidék, amelyet rövid ideig tartó, de intenzív eső és akár hóviharok is marcangolnak.

Az erőteljes csíkozottság, a vékony gerincek, a lamellák, a bordázatok a ritmikusan és ciklikusan váltakozó szél okozta homokszemcse-mozgások, illetve a lezúduló víz eróziójának az eredménye, ugyanis a rétegek más-más korú homokkőből állnak, melyek eltérően erodálódnak. De hogyan is tudtak kialakulni ezek a hullámok?

Minden egy vízcseppel kezdődött. A víz a gravitációnak köszönhetően a legkisebb ellenállású utat követi, így a vízcseppek idővel apró lyukakat, majd réseket vágnak a homokkőbe, ezek folyamatosan nőnek, és a szelek is szörföznek rajtuk. A kis vízcseppek és a szél a mai napig egymással karöltve formázzák, faragják a The Wave elképesztő szürreális világát.

Élénk színpaletta és törékeny ökoszisztéma

A vörös, a narancs, a sárga és a bézs számtalan árnyalatának összjátéka lenyűgöző látványt nyújt, különösen a napfelkelte és a naplemente arany óráiban, amikor a Navajo homokkő formációk szinte a tűz lángjaiban izzó kövekké válnak. A csíkok, azaz a rétegek olyanok, mint egy regény lapjai, egy-egy történetet mesélnek el, különböző korokba repítenek bennünket.

A csíkozottság az évezredek során lerakódott üledékrétegek különböző ásványi anyag tartalmának köszönhető. A meleg tónusokat a mangán és a vas-oxid eredményezi, míg a kalcium a fehér és a bézs árnyalatokért felelős. Minden egyes szögből egy teljesen más perspektívát láthatunk, mintha egy kaleidoszkóppal játszanánk.

A sivatagi vidék zordnak és kopárnak tűnhet, azonban meglepő sokféleséget tapasztalhatunk. A szívós sivatagi növények olyannyira alkalmazkodtak a száraz körülményekhez, hogy ragaszkodóan sarjad az élet a homokkő formációk repedéseiben, lyukaiban. A nagyszarvú juhok és a gyapotfarkú nyulak tökéletes példái annak, hogy milyen bámulatos a bolygónk élővilága, hogy a legzordabb körülmények között is képesek túlélni, boldogulni.

A puha homokkő rendkívül törékeny, óvatosan kell lépkedni a gerinceken és a peremrészeken. Ez a csoda vidék az amerikai állam szigorú védettségét élvezi.

Olyannyira vigyázzák, óvják, hogy kizárólag lottón lehet pályázni a túraengedélyért, előre kijelölt napokon.

Összesen napi 20 túraengedélyt sorsolnak ki, ami maximum 120 túrázót jelent egy napra. Az esély latolgatáshoz: évi kb. 200.000 pályázat érkezik be és ebből 7.300 engedélyt állítanak ki. Ennek tudatában igazán kiváltságos érzés volt itt túráznunk.

Az engedélyeket kizárólag személyesen, fényképes igazolvány felmutatásával lehet átvenni, a titkos térképpel együtt. Nincsenek kijelölt ösvények, kizárólag GPS koordinátákkal lehet eljutni az ikonikus The Wave formációhoz.

Az engedély átvételévez még egy kb. 1,5 órás felkészítés is tartozik, melynek során az etikus természetjárásra hívják fel a figyelmet. Ha pedig valakinek megfordulna a fejében, hogy engedély nélkül túrázzon itt, felejtse el, mert ezzel az amerikai szövetségi törvényt sérti meg, és a büntetés nagyon szigorú, 50 ezer dollár (közel 20 millió forint) és 6 hónap börtön. Minden nap jelen vannak az önkéntes vadőrök, pontosan tudják a túrázók nevét, számát, az autók rendszámát, típusát és az utolsó túrázót is bevárják, ami részben biztonsági óvintézkedés is.

Extrém körülmények

Nagy felkészültséget igényel ez a túra, különösen az időjárás miatt. A nyári hónapokban extrém meleg van, a páratartalom rendkívül alacsony (kb 6%), és szinte semmi árnyékos menedék nincs, ezért fejenként minimum 4 liter víz szükséges a hatizsákokban.

A helyi önkéntes parkőrtől megtudtuk, hogy pár évvel ezelőttig hetente egy túrázó vesztette itt életét a kiszáradás miatt.

Ma már több mentőpont van kialakítva, ahol vizes palackokkal és jéggel teli hűtőládák vannak kihelyezve, és ha valaki elveszik, SOS hívással tud segítséget hívni és odanavigálják. Sőt, ha valaki az utasítások betartása mellett (elegendő víz, élelem, naptej, fejfedő stb.) mégis elveszik a sivatagban, nem kell kifizetnie a több ezer dolláros helikopteres mentést.

Azonban nem csak a magas hőmérséklettel kell számolni ezekben a nyári hónapokban, ugyanis ez egyben a monszun időszaka is, ami napi esőzésekkel jár. Pillanatok alatt özönvízként zúdul a vidékre, és ez a fajta homok villámgyorsan olyan sűrű masszává válik, ami szinte magába szippantja az autó kerekeit.

A téli hónapok még kegyetlenebbek. Ilyenkor akár nulla fok körülire is süllyedhet a hőmérséklet, szél, hó és jeges felületek nehezítik a túrázást.

A The Wave holdbéli tájain tett túránk életünk legkülönlegesebb élménye volt. Több órás gyaloglásunk a süppedős homokban minden erőfeszítést megért. Ahogy megálmodtuk, a felkelő nap fényében sikerült megcsodálnunk bolygónk egyik leginkább sci-fibe illő természeti csodáját. Ámulat, döbbenet, végtelen boldogság, amit éreztünk.

Írta: Gáspár Kata