Egy ősi becsapódás kibillentette a Ganymedest
A Naprendszerben létező legnagyobb hold a Jupiter körül keringő Ganymedes, amelyet 4 milliárd éve ért súlyos kozmikus baleset.
A Ganymedes igazi óriás, nagyobb méretű, mint a Merkúr bolygó, van felszín alatti óceánja, a felszínén pedig egy hatalmas, koncentrikus barázdarendszer látható, ez pedig az ősi becsapódás nyoma. A Kóbei Egyetem kutatója számolt be arról a felfedezésről, amely szerint ez a becsapódás kibillentette az óriáshold egykori tengelyét. A kutató számításai szerint ez a becsapódó égitest mintegy 20-szor nagyobb, volt (mintegy 300 kilométer átmérőjű), mint a dinók végzetét jelentő Chicxulub-kisbolygó.
A Ganymedes kötött keringésű, vagyis mindig ugyanazon arcát fordítja a Jupiter felé. A becsapódás nyomai azonban olyan helyen vannak a hold felszínén, ami a Jupitertől a legtávolabbra néz. Emiatt merült fel egy kutatóban, hogy a becsapódás átrendezte a hold tengelyforgását annak idején.
Mivel eléggé kevés adatunk van még erről a holdról, ezért nem könnyű bármiféle kutatást végezni vele kapcsolatban. Tudjuk azonban, hogy a Pluto törpebolygót hasonló baleset érte egykor, így Hirata Naojuki, aki a holdakat érő becsapódások modellezésére szakosodott kutató, ezzel vonhatott párhuzamot. A számításai szerint a becsapódást követően egy kb. 1400-1600 kilométer átmérőjű ideiglenes kráter jött létre.
Az ideiglenes kráterek azok, amelyeket a becsapódó égitest létrehoz, ám az erőhatások miatt kifröccsent kőzetanyagok nyugalomba jutva hozzák majd létre a végleges krátert, ami eltér ettől az átmenetitől.
A kutató szimulációs számításai szerint az ekkora becsapódás hatására már olyan mértékben átrendeződhetett a hold tömegeloszlása, hogy ennek hatására a forgástengelye felvette a jelenlegi állását. Az, hogy pontosan hol is érte a becsapódó kisbolygó a Ganymedes felszínét, ebből a szempontból teljesen lényegtelen.
A szakember a Jupiter Galilei-féle holdjainak történetét és fejlődését szeretné megérteni, és egy ekkora becsapódás minden bizonnyal alapvető változásokat okozhatott az égitest belső fejlődésében is. A kutatásaihoz nagy segítséget nyújthat majd az európai Juice űrszonda, amely 2034-ben érkezik majd meg az óriásbolygó holdjainak vizsgálatára.