Hatalmas sikert arattak a magyar asztrofotósok

Az Év asztrofotósa (Astronomy Photographer of the Year) nemzetközi versenye a csillagászati témájú fotózás legrangosabb megmérettetése, ahol hagyományosan jól szoktak szerepelni a magyar indulók. A Greenwichi Obszervatórium által szervezett versenyen azonban minden korábbinál több díjat és helyezést hozhattak haza 2024-ben fotósaink.

A Galaxisok kategóriagyőztes fotója Tóth Bence és Feltóti Péter közös alkotása, egy 14 millió fényév távolságban lévő lentikuláris galaxis, az NGC 5128. Az objektum a déli féltekén, a Kentaur csillagképben található, aktív galaxismaggal és szupernagy tömegű fekete lyukkal rendelkezik, erősen sugároz mind rádió, mint röntgen tartományban. Ennek köszönhető a nyertes fotón is remekül megjelenített vörös színű anyagsugár (a kép jobb felső részén, átlós irányban), ami voltaképp a galaxismagból közel fénysebességgel kilökődő anyagot jelzi.

Emellett az objektum viharos múltját is sikerült ábrázolniuk a fotósoknak: a galaxis és környezete koncentrikus sávjai egy egykori galaktikus ütközés hatására kialakult lökéshullámok. A fotó Namíbiában készült, ahol a két alkotó egy kéthetes asztrofotós expedíción vett részt, 2023 júniusában. A kép a két fotós külön felszerelésével készült képek összességének feldolgozásával született meg.

A Holdunk kategóriagyőztes fotója Balázs Gábor alkotása, a rendkívül szorgalmas fiatal fotós képei olvasónk előtt is jól ismertek már. A nyertes képen a 20 százalékos megvilágítású Hold északi részén, a fényviszonyoknak köszönhetően gyönyörű látványt nyújtó Sinus Iridium nevű bazaltsíkság és környezete a főszereplő.

Az öbölszerű, félköríves területet határoló csúcsok árnyéka farkasfog-mintázattal vetül a síkságra. A Sinus Iridium mintegy 260 kilométer átmérőjű „éhes szája” körül számos kisebb krátert is megfigyelhetünk, a jobb felső sarokban a Pythagoras-kráter látható, amelyre a megvilágítás miatt szinte oldalról pillanthatunk rá.

A kategória második helyezett felvétele az olvasóink előtt szintén jól ismert Fényes Lóránd fotója lett, amelyen a Hold pereme mellett a Vénusz bolygót jelenítette meg a fotós, méghozzá infravörösben. 2023. november 9-én a déli órákban a Vénuszt elfedte a hold, a fotón ennek első pillanata szerepel, mielőtt a bolygó bekúszott volna a holdkorong mögé. A képből sugárzó esztétikus nyugalom annak köszönhető, hogy a Hold íve a kép sarkától sarkáig halad, a Vénusz pedig aranymetszésben helyezkedik el.

A Napunk kategória harmadik helyét Papp András nagyon egyedi felvétele nyerte el. A fotón csillagunk kékből vörösesbe hajló, dinamikus felszínét igen különleges, saját készítésű technikával örökítette meg. A képen a Nap forgása és a felszínén lévő plazma mozgása is szerepel, a Doppler-Fizeau-hatásnak köszönhetően a felénk közeledő régió kékes, míg a távolodó vöröses irányba hajló fényű.

Ezek a színkülönbségek felismerhetők a Nap felszínéről kiinduló és oda visszahajló plazmanyalábokon is. A fotózáshoz használt, távcsőre csatlakoztatott spektrográf egy saját készítésű, 3D nyomtatott műszer volt. A rendkívül innovatív fotóban a tudás és a technika is ötvöződik.

Majzik Lionelt sem kell bemutatni már olvasóinknak, ő ezúttal a C/2023 P1 (Nishimura) üstököst örökítette meg. Az égitestről Tápióbicskén készült a felvétel, amelyet a zsűri a Bolygók, üstökösök, kisbolygók kategóriában talált kiemelésre érdemesnek.

Az üstököst a fotó szeptember 5-i elkészülte előtt nem sokkal fedezték csak fel, és szeptember végére el is tűnt az északi félteke egéről. Szerencsére az égi vándor gyönyörű csóvát növesztve e rövid idő alatt is elkápráztatta megfigyelőit.

A Csillagok és csillagködök kategória harmadik helyezettje Tóth Bence felvétele, amelyen égboltunk talán legszínpompásabb területe látható. Az Antares-régió por- és gázködjei igen népszerű fotós célpontot jelentenek, azonban hazánkból nagyon nehéz megörökíteni, mivel alacsonyan jár a déli ég alján e régió.

A fotós ezért Namíbiában készítette a felvételét, 2023. júniusi asztrofotós expedíció során. Mivel a ködösségek nagy égi területet foglalnak el, ezért nem távcsővel, hanem teleobjektívvel készült a kép, amelyet így is mozaikként tudott csak összeállítani a fotós.

Ugyanezen kategória kiemeltjei közt szerepel Feltóti Péter (szintén a namíbiai asztrofotós expedíció során készült) felvétele, az NGC 6357 jelű Homár-ködről, Hubble-színpalettával. Ez a fotó is a namíbiai expedíción született

Még egy kiemelt magyar fotóval is találkozhatunk e kategóriában: Mag István a baranyai Alsómocsoládról készítette a Felhőszimfónia című képét. A felvételen a Hattyú csillagképben látható IC 1318, Pillangó-köd nevű terület látható, a fotós Hubble-színpalettával ábrázolta a régiót.

További kiemelt Tóth Bence Phoenix című felvétele, amely ismét egy a namíbiai expedíció kincsei közül.

Tóth Bence persze itthon is tud fényképezni, ezt igazolja, hogy Sződligeten készült felvétele, a Misty Mountains is szerepel a kiemeltek közt. A megörökített terület a Hattyú csillagképben látható Pelikán-köd egy része.

Az asztrotájkép kategóriában Hoszáng Pénter képét, a namíbiai Deadvlei jellegzetes facsonkjai és homokdűnéi hátterében húzódó Tejút és a két Magellán-felhő kompozícióját emelte ki a zsűri.

Biliczki Sándor Fiastyúk-felvételén a csillagokat övező, finoman szálas szerkezetű kékes porködök éteri szépségét találták az Újoncok kategóriában kiemelésre érdemesnek. Bár a képen semmi extrát nem látunk, e finom szálacskákat igencsak nehéz részleteiben jól megörökíteni.

Minden hazai fotósnak gratulálunk!