Újabb galaxisrandevút örökített meg a James Webb-űrteleszkóp

Az északi félteke egén, a Kis Oroszlán csillagképben található az Arp 107 jelű égi objektum, ami két galaxisból áll össze. A kettős spirálgalaxis része hatszor akkora tömegű, mint az elliptikus galaxis, a James Webb felvétele az összeolvadásuk korai szakaszát örökíti meg. A két objektumot keskeny híd köti össze, amely a két galaxisból eredő gázból és csillagokból áll.

A bemutatott kép két felvétel egyesítésével született. Egyik a közeli infravörösben, a másik az infravörös középső tartományában készült, mindkét kép a kettős objektum más-más arcát mutatja.

A középső tartományú infravörösben készült összetevő kék árnyalatú képként külön is látható, ezen például nem tudjuk kivenni a két galaxis közti hidat, azonban igen feltűnő rajta az a sok millió fiatal csillag, amelyet az ütközés hatására kezdett el ontani a spirálgalaxis. Szintén feltűnő a spirálgalaxis központi fekete lyuka, pontosabban az az anyag, ami az itt lejátszódó igen drámai események hatására sugároz.

Az efféle, aktív galaxismaggal rendelkező galaxisoknak külön nevük is van: Seyfert-galaxis, és infravörösben különösen erősen láthatóak. Ezek ugyan kevésbé fényesek, mint az aktív galaxismagot tartalmazó objektumok másik csoportja, a kvazárok, de nem kevésbé izgalmasak.

Hozzánk a kvazároknál sokkal közelebb találhatók, ennek köszönhetően elkülöníthető az aktív galaxismagból érkező sugárzás a galaxis többi részétől. A Seyfert-galaxisok két vagy több galaxis közti kapcsolat hatásának köszönhetők, ez lehet csak annyi, hogy egymáshoz közel haladnak el, vagy, ahogy a most bemutatott példa is, össze is ütköznek.

Az Arp 107 esetében a találkozás során csak a spirálkarok torzultak el, nem úgy, mint a Webb által legelőször megörökített galaxisrandevúban: Kocsikerék-galaxis egészen átalakult a találkozás hatására.  Most azonban a kis elliptikus galaxis valószínűleg nem frontálisan ütközött, ezért, ahogy az autóbaleseteknél is, itt is kisebb volt a roncsolás.

A két galaxis az ütközés következtében, egy több százmillió évig tartó folyamat eredményeként majd összeolvad. E folyamat során a galaxisokban lévő gázok összenyomódnak, és ezért indul be a csillagkeletkezés, igen intenzíven, ahogy most is láthatjuk.