A Ceres törpebolygó egykor óceánvilág lehetett

A Ceres volt az első kisbolygó (azóta törpebolygóvá minősítették), amelyet még 1801-ben sikerült felfedeznie Guiseppe Piazzinak. A Purdue Egyetem számolt be arról az új vizsgálatról, amelyben a Ceres törpebolygó eddig ellentmondásos tulajdonságait megmagyarázták. A Ceresről, a Dawn űrszonda jóvoltából meglehetősen jó adataink vannak már, a szonda éveken át keringet a törpebolygó körül, fotózott és mért.

A szonda mérései alapján a törpebolygó belsejében igen sok lehet a jég, ám a felszín kráterein nem lehet látni ennek a jeleit. A kráterek a becsapódásokat követően némiképp kisimulnak, ha az égitest belső tulajdonságai ezt lehetővé teszik – a Ceres esetében ezt nem túlzottan lehet látni, ez pedig ellentmond a jeges belsőnek.

A kutatók most számítógépes szimulációkkal igyekeztek feltárni azt, hogy vajon mi lehet az ellentmondás hátterében. „Úgy gondoljuk, sok vízjég lehet a felszín közelében, ám a mélyebb rétegek felé haladva fokozatosan csökkenhet a mennyisége” – mondta Mike Sori, a kutatás egyik résztvevője.

A kutatók kimutatták, hogy az eddigi elképzelésekkel szemben a jégtartalom nem tette méz-szerűen képlékennyé az égitestet, így a kráterek kisimításában sem volt szerepe. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a Ceres helyi körülményei közepette a jég sokkal keményebbé vált a benne lévő kevéske kőzettől.

Korábban az volt a nézet, hogy a Ceres viszonylag száraz égitest lehetett, és maximum 30 százalékát teheti ki a vízjég. Az új számítások ezzel gyökeresen ellentétes adatot adtak: 90 százalékban határozták meg a jégtartalmát. A kutatók úgy vélik, az állhat a háttérben, hogy a Ceres is óceánvilág volt, azonban eléggé piszkos, sáros óceánnal.

Amikor az óceán megfagyott, a benne lévő sáros törmelék is belefagyott a jegébe. Ez pedig azt eredményezte a szimulációk szerint, hogy ez a koszos jég nem úgy viselkedik, mint a tiszta, rugalmasabb mozgásra képes jég, és ez magyarázza, hogy a kráterek nem tudtak kisimulni a felszínén. Így pedig a látott felszíni formavilág mellett is lehetséges a törpebolygó magas jégtartalma.

A legközelebbi óceánvilág

A Ceres a fő kisbolygóövben kering, de nem hasonlít az átlag kisbolygókra, amelyek amorf alakúak. E törpebolygó gömbölyű, 950 kilométer az átmérője (a Holdunk kb. 3,5-szer nagyobb), a felszínén kráterek, hegyek, árkok vannak.

A NASA Dawn űrszondája 2007-ben indult, először a Vesta törpebolygót, majd 2015-2018 között a Ceres törpebolygót vizsgálta. Mind a spektroszkópos vizsgálatok, mind a gravitációs mérések arra utaltak, hogy a bolygó koszos jéggel fedett. A mérete alapján is úgy gondolták, hogy jeges égitest, emiatt is választották a szonda célpontjaként annak idején.

Ha beigazolódik a kutatók elmélete, ez azt is jelenti, hogy a Ceres lehet a Földhöz legközelebb lévő egykori óceánvilág – ilyeneket a Jupiter (pl. Europa) és a Szaturnusz (pl. Enceladus) holdjai közt találtunk csak eddig. Ez azt is jelenti, hogy innen tudunk a legkönnyebben mintát begyűjteni is majd, például a törpebolygó látványos felszíni alakzata, az Occator kráterben lévő Ahuna Mons környezetében, ahol valószínűleg az egykori fagyott óceán maradványa türemkedik a felszínre.