Ezért lehet olyan magas a Mount Everest

Egy, a Nature Geoscience folyóiratban közzé tett kutatásban azt tárták fel, minek köszönhető a Mt. Everest extra magassága: Ellentmondásosnak tűnhet első olvasatra, de a University College London szakemberei és kínai kollégáik arra jutottak, hogy egy 75 kilométerre lévő folyónak.

A számítások szerint mintegy 10-50 méter plusz magasságot és a folyamatos növekedését köszönheti a hegycsúcs annak, hogy a folyó eróziója koptat alatta egy völgyet, így egyre könnyebb és könnyebb lesz a terület az innen elhordott törmelékek, porszemcsék miatt. Ez évente mintegy 2 milliméternyi növekedést tesz lehetővé.

A Mt. Everest után következő csúcsok – a K2, a Kancsendzönga, a Lhoce egymástól csak 120 méterrel különböznek, míg az Everest még a K2-nél is több mint 200 méterrel magasabb. A különbség jelentős részét meg lehet magyarázni azzal a hatalmas kőzetmennyiséggel, amelyet a folyó elmosott, és amellyel kisebbé vált a Föld mélyére nehezedő tömeg.

Ha a földfelszínen korábban volt tömeg – legyen szó hegyekről vagy akár jégtakaróról – eltűnik, a korábban ennek tömege alatt benyomódott földkéreg visszanyomódik, mint egy gumilap (lásd a fenti videóban). Ez okozza azt, hogy a jégkori, több kilométer vastag jégtakarók elolvadása óta többek közt Skandinávia is folyamatosan emelkedik, ott számos kikötőt kellett többször is áthelyezni emiatt az elmúlt századokban.

Hasonló folyamat játszódik le a Himalájában is. Érdekesség, hogy ezt az izosztáziának nevezett hatást a Mt. Everest névadója, George Everest által végzett felméréseket követően ismerték fel. A földköpeny nyomása az, ami ilyenkor, a felszíni nyomás hiányában visszanyomja a földkérget, és annak emelkedését idézi elő. A folyamat emberi léptékkel lassú, azonban geológiai időskálán igen jelentős lehet a hatása.

Az Everest magasságát az Arun nevű, a vadvízi evezősök által igencsak kedvelt folyónak köszönheti. Ez a folyó sok milliárd tonna kőzetet koptatott le és hordott el innen, hatalmas vögyet vájt a hegyek közé. Kissé távolabb a keletről érkező, nagyobb Kosi folyóval is egyesül, azután hirtelen délnek fordulva együtt kiérnek a hegyekből a síkságra. Ez a számos váltás is jelzi, hogy egy meglehetősen mozgalmas, instabil területen járunk.

Az extra növekedés nem korlátozódik a Mt. Everestre, hanem a szomszédos Lhoce és az ötödik legmagasabb, a Makalu is emelkednek, hasonló ütemben. A Makalu van a legközelebb a folyóhoz, ez egy picivel gyorsabban emelkedik a társainál. E hegyek azért tudnak még most is növekedni, mert a kiemelkedésük mértéke gyorsabb, mint az eróziójuké. A kutatók azt is vissza tudták következtetni, hogy nagyjából 89 ezer évvel ezelőtt, amikor a két folyó egyesült, erősebbé váltak együttesen, majd ennek hatására fokozódott a folyók által elszállított kőzetmennyiség, így pedig a hegyek emelkedése is.