Eltúlozták a madagaszkári zafírbányászat hatásait

Ha hirtelen bányászok tízezrei bukkannak fel a védett esőerdőben, hogy zafír után kutassanak, annak valószínűleg nem lesz jó hatása az erdőre és annak életközösségére. A bányászat hírneve igen rossz, és így az erdőirtások okai közt is élenjáró, holdbéli, lecsupaszított táj marad utána, szennyezi a környezetet is.

Egy új, a Communications Earth & Environment folyóiratban publikált kutatásban arra jutottak azonban, hogy nem rosszabb hatású – legalábbis Madagaszkáron – , mint a mezőgazdálkodás. A kutatók a The Conversation hasábjain ismertették az eredményeket.

Madagaszkár keleti felének esőerdőiben keresett zafírokat több mint 10 ezer bányász, azonban a bányászat miatt nem vágtak ki több erdőt, mint amennyit a mezőgazdálkodás miatt irtanak ki azért, hogy földterülethez jussanak. Azonban a vizsgálatok azt mutatták, hogy a nem ipari léptékű bányászatnak meglepően kis hatása volt csak az erdőkre, a közhiedelemmel ellentétben.

Kézi erővel zajlott a kitermelés

2016-ban – eredetileg aranyat keresve – jelentős zafírlelőhelyre bukkantak. Olyan, az élőhelyvesztés miatt igen súlyos helyzetben lévő, nem egy esetben a kihalás szélén álló állatok élnek itt, mint az indri vagy a vari. Azonban a felfedezés híre gyorsan terjedt, és pár hét alatt több tízezren jelentek meg azzal a céllal, hogy (illegálisan) kitermeljék a zafírt.

Mielőtt a szokásos lendülettel elítélnénk ezeket az embereket, érdemes egy pillanatra azt is figyelembe venni, hogy Madagaszkáron az egy főre jutó GDP (bruttó hazai termék) 528 dollár, az EU országok átlaga pedig 35 435 dollár.

Rendkívül szegény országról van szó, amelynek lakóinál szegényebbet igen nehéz elképzelni. Minden lehetőséget megragadnak ahhoz, hogy javítsanak a helyzetükön, így természetesen azt is, hogy illegálisan zafírt bányásszanak a dzsungelben.

A bányászat kézi erővel zajlik, ahogy a világ sok más táján is – mintegy 40 millió ember számára jelent ez a munka megélhetést világszerte. A Bemainty-völgyben 1-3 méter mély lyukakat ástak a talajba, hogy elérjék a folyóvízi üledéket, amelyben a zafír található. Saját készítésű szitákon szűrték át az üledéket a drágakő után kutatva, miközben rendkívül rossz körülmények közepette éltek a semmiből kinőtt bányásztelepen. A bányászat világszerte felkeltette a sajtó érdeklődését amiatt, hogy az itt élő makikat veszélyeztette.

A kutatók most azt vizsgálták meg, mi történt volna ugyanezen a helyen akkor, ha nincs zafír. Ehhez az ország más erdőségeiben zajló folyamatokat vették alapul, majd a helyszín sajátosságaihoz viszonyították. Madagaszkáron még mindig az a legelterjedtebb mezőgazdálkodási módszer, hogy leégetnek egy erdős területet, majd annak a helyén ültetik el haszonnövényeiket az emberek. Néhány évig termelnek rajta, majd, amint a talaj kimerül, más területet égetnek és vonnak termelésbe.

A vizsgálatok arra jutottak, hogy a zafírlelőhelyen egyáltalában nem volt több az erdőirtás a bányászat hatására, mint amennyi akkor lett volna, ha nincs bánya, ám az itt élők szántóföldet akartak volna kinyerni maguknak.

Ráadásul a bányászat csak a völgyre korlátozódott, ahol a zafírtartalmú folyóvízi üledék is volt, a mezőgazdaság pedig felkúszik a hegyoldalakra. A több mint 10 ezer bányász nem okozott nagyobb károkat az erdőben, mint pár száz farmer okozott volna. A Bemainty-völgyben a kézi erővel végzett zafírbányászatot másképp kell megítélni: egyrészt e területet évtizedekkel korábban a farmerek már leirtották, másrészt itt nem nagy, nehéz munkagépekkel dolgoznak, harmadrészt nincsenek mérgező vegyületek a zafírbányászatban, ahogy például az aranynál.

Érdemes figyelembe venni a hasonló, kis léptékű bányászat környezeti hatásainak megítélése esetén azokat a körülményeket, amelyeket az adott helyen találunk, nem egyforma a gépesítés vagy épp a toxikus anyagok használata. Azt is figyelembe kell venni, mi volna a terület sorsa, ha nem bányászna ott senki : szántóföld vagy épp szénégetés.

Nem jár ugyanolyan hatással a bányászat mindenhol, így érdemes volna helyszínre szabottan gondolkodni e bányákról, és arról, hogy vajon miért is kényszerülnek világszerte emberek milliói efféle illegális munkába. Vannak helyek, ahol a bányászatnak távolról sincs olyan rossz hatása, mint amilyen rossz a hírneve, így a tevékenység tiltása helyett az észszerű szabályozással sokkal többet lehetne elérni, a környezet védelmében is.