Útnak indult az Europa Clipper űrszonda

2024. október 14-én indult útnak a floridai Kennedy Űrközpontból, a 39A indítóállásról a NASA várva várt küldetése, az Europa Clipper, amelyet a SpaceX Falcon Heavy rakétája állított pályára. A szonda az első, amely fő feladataként azon Jupiter-holdat segít jobban megérteni, ahol a jelen tudásunk szerint a legnagyobb esélye lehet a Földön kívüli életnek.

A felszínre leszállni nem fog, azonban számos olyan műszert visz magával, amelyekkel távolról is rengeteg adatot tud majd gyűjteni. 2023 áprilisában az ESA Jupiter-holdakat vizsgáló szondája, a JUICE is útnak indult, így néhány év múlva remélhetőleg rengeteget gyarapodik majd a tudásunk.

A Jupiter iránt érdeklődők tudják, hogy e bolygó környezetében extrém sugárzási viszonyok uralkodnak, és az Europa e sugárzási övezetben kering. A sugárzás pedig elképesztően gyorsan tönkreteszi azt a kifinomult elektronikát, amely egy efféle szondában a vizsgálatokat, irányítást végzi, sőt, még a napelemeket is.

Ez azt is jelenti, hogy a szonda tervezésekor dönteni kellett: vagy lesz egy igen rövid életű szondánk, ami a hold körül kering, vagy lesz egy hosszú életű, ami a Jupiter körül erősen elnyúlt ellipszispályán. A szakemberek mérlegelve minden lehetőséget az utóbbi mellett döntöttek.

Az Europa Clipper feladata az lesz, hogy kiderítse: valóban elképzelhető-e az élet bármilyen formája ezen a távoli, jeges holdon, annak mélybeli óceánjában. Felméri a jégkéreg vastagságát, a mélybeli óceán és a felszín közti kapcsolatot, és igyekszik a felszíni anyagok segítségével meghatározni az óceán összetételét.

A több mint 6 tonnás űrszondában 2,7 tonna csak a hajtóanyag, a tudományos műszerei csupán 352 kilót nyomnak.

A szonda 2025 februárjában elrepül a Mars mellett és végrehajt egy hintamanővert, majd 2026 decemberében a Föld mellett hajt egyet végre. Így a bolygók gravitációjuk segítségével felgyorsítják annyira a szondát, hogy az 2030 áprilisában elérhesse a Jupiter rendszerét.

Miután hajtóműve segítségével lefékezve elliptikus pályára állt a Jupiter körül, elkezdi tudományos küldetését. A következő hónapok során számos alkalommal elrepül a nagy holdak mellett, ezek a további pályakorrekciókat is elvégzik, míg végül olyan pályát vesz fel, amely már az Europa holdéval összehangolt.

2031 tavaszán kezdődnek meg az Europa melletti átrepülései, amelyek során a kitűzött méréseit elvégzi, a kis hold Jupiterrel átellenes oldalán. A legnagyobb közelség, amely elválasztja majd a holdtól. 25 kilométer lesz (a Nemzetközi Űrállomás 400 kilométer magasan kering a Föld felett). 2033 májusában a pálya úgy módosul, hogy már a hold Jupiter felé néző oldala felett repül majd át az Europa Clipper.

Az átrepülések pályáját úgy tervezték, hogy a hold teljes felületét fel tudja majd térképezni a szonda. Az Europa a mi Holdunkhoz hasonlóan mindig ugyanazon arcával néz a bolygója felé. A tervek szerint 2034 szeptemberében ér véget a küldetés, biztonsági okokból a Ganymedes felszínébe csapódik a szonda.

Az Europa Clipper kamerái látható, ultraibolya és infravörös közeli tartományban is képeket készíthetnek, ezekkel minden korábbinál nagyobb felbontású felszíni térképet lehet majd létrehozni, amelyen a felszín összetevő anyagai is láthatók lesznek. Természetesen a szondán több spektrográf is dolgozik, ez mind a felszín, mind a hold környezetének anyagait segít megismerni. Két eszköze méri a Jupiter körüli tér mágnességét és ezek egyike az Europa jégkérge vastagságát is segít meghatározni.

A gravitációs mérésekkel a hold belső szerkezetét fogják feltárni, a radarmérések a jégkéreg belsejébe pillantanak majd be. A radarmérésekkel a jég vastagságát is igyekeznek meghatározni – számos különböző műszer is dolgozik e kérdésen, s ezek együttes eredményei adhatnak majd teljesebb képet a jégrétegről.

Tömegspektrométerrel a hold körüli űrben lévő elemek, molekulák vizsgálata zajlik (ezeket a hold légköreként emlegetik, de ne gondoljunk a mienkhez hasonlóra). Ezen felül egy porszem-elemző eszköze is van, amellyel a hold körüli szemcsék remélhetően a felszínről, felszín alatti óceánból származó molekuláit is megismerhetjük.