Egyre aktívabb az ember a sarkvidéken

A Zürichi Egyetem vezette nemzetközi csoport a sarkvidékeken észlelhető mesterséges fények vizsgálatával elemezte, miként változik az emberi tevékenység e zord, és sokáig érintetlen régióban. A kutatás során az 1992-2013 közti adatokat vizsgálták meg, és arra jutottak, hogy az ipari tevékenység hatására vált világosabbá a sarkvidéki éjszaka. Ennek pedig súlyos hatásai lehetnek a klímaváltozásban amúgy is kiemelten érintett térség természetvédelmére is.

Az északi sarkvidéken a globális átlagnál mintegy négyszer gyorsabban emelkedik a hőmérséklet, s e régió ad otthont bolygónk egyik legsérülékenyebb ökoszisztémájának is, amely évtizedek óta egyre növekvő emberi hatásoktól szenved. Maga a felmelegedés egyre könnyebben elérhetővé tette a sarkvidéket, és ez mind a települések növekedését, mind az ipari beruházásokat magával hozta. Mindezek ellenére eddig nem végeztek az egész északi sarkvidéket érintő felmérést arról, hogy mi is változott ott az ember hatására.

Az északi sarkvidék 5 százalékán aktív az ember

A svájci kutatók amerikai kollégáik, köztük a NASA közreműködésével a műholdak által megfigyelt és mért éjszakai megvilágítás adatokat elemezték. Több mint 800 ezer négyzetkilométeres területet érintett eszerint a fényszennyezés (ez hazánknál mintegy 8,5-szer nagyobb), ez az elemzett régió 5,1 százaléka, az észlelt növekedés pedig évente 4,8 százalékos volt. E vizsgálatokkal a gazdasági adatoktól teljesen független módon lehetett elemezni a sarkvidéki emberi tevékenység alakulását.

Az európai sarkvidék, Alaszka gáz- és olajmezői, valamint Oroszország volt a legnagyobb aktivitás színtere. E területekhez viszonyítva Kanada sarkvidéke jórészt sötét maradt az éjszakák során. A megvilágított terület mindössze 15 százaléka volt emberi település, a többit az ipari létesítmények adták.

A természetre kifejtett hatások közt érdemes megemlíteni a rénszarvasok látását, amely a téli félévre átalakul. Ha mesterséges fények közt kénytelen az állat élni, erre az átalakulásra nem kerülhet sor, így pedig az állat téli túlélése is veszélybe kerül, nem találják így meg az élelmüket, és nem veszik észre a rájuk leselkedő ragadozókat.

A mesterséges fények az igen rövid sarkvidéki nyárra felkészülést is nehezíti a növények számára, később pattannak ki a levélrügyek, s később nyerik el színeiket. Az olaj- és gázkitermelés egyéb környezetszennyező hatásairól se szabad megfeledkezni. A nehéz, ipari gépjárművek feltépik a permafroszt talaját, és így az könnyebben olvad, ezzel meggyorsítják a sarkvidék degradálódását is.

A kutatók szerint, ha az eddigi ütemben növekszik tovább a sarkvidéken az emberi jelenlét, úgy 2050-re kritikus értéket érhet el az általunk kifejtett zavarás. Emiatt is fontos részleteiben megérteni, hogy hol és pontosan miféle emberi tevékenység zajlik a fagy korábbi birodalmában.