Elérhették-e az Antarktiszt a polinéz hajósok?

A polinéz hajósok a Csendes-óceán hatalmas területét járták be, és népesítették be annak szigetvilágát Hawaiitól Új-Zélandon át a Húsvét-szigetig. Nem kétséges, hogy talán a világ legjobb navigátorai és hajósai voltak, talán emiatt is létezik az a feltételezés, hogy az antarktiszi vizeken is hajóztak, s ki is köthettek akár a déli kontinensen. De vajon van-e ennek bármi esélye, valóságalapja?

Ui-te-Rangiora, a rarotongai hajós a róla szóló legenda értelmezése alapján valamikor a 7. században eljutott a Déli-óceánra. Azonban, mivel a polinézek nyelveiben nem létezett szó a fagyra, jégre, ezért sok szakember úgy véli, az útleírásban szereplő fagyott tenger csak valami rossz értelmezés, félrefordítás lehet, és valójában nem jeget, hanem a térségben viszonylag gyakori, tenger alatti vulkánkitörés eredményeként a vízen úszó horzsakövet láthatott a legendás hajós.

A legdélebbi bizonyított polinéz település az Auckland-szigetek legészakibb részén, az Enderby-szigeten található, nagyjából 100 éven át folyamatosan lakott volt. Egy új kutatásban a sziget régészeti lelőhelyén végeztek pontosabb kormeghatározásokat, valamint paleoökológiai, plaeoantropológiai vizsgálatokkal igyekeztek kideríteni, hogy volt-e esélyük a polinézeknek ennyire délen.

Az Auckland-szigetek számos más szubantarktiszi szigettel együtt a Világörökség részét képezik, az élőviláguknak köszönhetően, így csak erősen korlátozott módon lehet ott bármiféle régészeti célú feltárást is végezni. A korábbi évtizedek feltárásai során begyűjtött faszén- és csont törmelékeken végzett új kormeghatározással sokat pontosíthattak a szakemberek a szigeten létesült egykori polinéz falucska történetén.

A déli 51. szélességen elhelyezkedő Enderby-szigeten a kis jégkorszak beköszöntéig éltek a polinézek, ez a legdélebbi nyoma a hajós népnek, annak ellenére, hogy a legendák miatt már korábban is rengeteg helyen keresték a nyomaikat. (Mivel e déli területek hidegek és lakatlanok is, ezért, ha járt ott ember, annak a nyomai, maradványai szinte biztosan fennmaradtak volna.)

Az Enderby-sziget lelőhelyére 1998-ban bukkantak rá, amikor a parti dűnék természetes eróziója miatt feltárultak a korábban betemetett tűzrakók és az egykor itt élt emberek által hagyott szeméthalmok. Szemét alatt régészeti esetekben nem a mai értelemben vett hulladék értendő, persze idekerültek a már nem használható, törött tárgyak is, de sokszor az élelmiszerek maradványai, pl. csontok, kagylóhéjak alkotják ezeket.

A szubantarktiszi terület klíma eredetű fogalom, az tengervíz-hőmérsékletet meghatározó régióhoz köthetően a 46-60. szélességi övek között található. E szigeteket ma leginkább az állatviláguk (pl. fókák), madárviláguk miatt ismerhetjük. Az ide tartozó Auckland-szigeteken található a legdélebbre elhelyezkedő erdő is, ennek pedig a megélhetés szempontjából fontos szerep jut. A területen házak maradványait eddig nem találták meg, de könnyen lehet, hogy azokat az erdőbe építhették, mivel a partot előszeretettel használták az oroszlánfókák a szaporodásuk során.

A radiokarbon mérések alapján a szigeten 1250-1320 közti időszakban állhatott a polinéz falucska, ez pedig egybeesik a polinézek utolsó nagy hódítási hullámával. A kis jégkorszak lehűlésével a szigeteken csapadékosabbra fordult az időjárás. Ez azután kedvezőbb klímájú, északibb területre kényszeríthette az itt élőket.

E szigetet még 2000 kilométernyi, modern eszközökkel is extrém nehezen hajózható óceán választja el az Antarktika partjaitól. A kutatók kiszámították, mennyi élelemre, ruházatra, mennyi és milyen felszerelésre lett volna szükség ahhoz, hogy elérjék a déli kontinenset a polinéz hajósok.

Nem csodálkozunk, ha az eredmények azt mutatják, ez fizikai képtelenség lett volna, különösen úgy, hogy onnan vissza is kellett volna térni. Ne feledjük, a polinézek hajói nyitottak voltak, és a viharos, jeges szélben nincs az az ember, aki vizes ruhában kibírta volna az utat. Emellett a polinézek vitorlái a kellemes szubtrópusi szellőkhöz készültek, nem pedig a viharos, nem egyszer orkán erejű szélhez, ami a Déli-óceánra jellemző.

A kutatók szerint az Enderby-sziget lehetett a polinézek valaha elért legdélebbi pontja. Azonban már ez is azt bizonyítja, hogy mennyire kiváló és edzett hajósok voltak, és micsoda alkalmazkodó képességük volt ezeknek az embereknek.