Így gyógyult fel élővilágunk a legnagyobb kihalási hullámból

A perm végi kihalás oka az volt, hogy a mai Szibéria területén óriási bazaltáras vulkánkitörés zajlott, amely rengeteg szén-dioxidot pumpált a légkörbe. Az évmilliós léptékű esemény végét követően azonban csak lassan állt helyre a bolygó élővilága, lassabban, mint elvileg tehette volna. Egy új, a Nature Geoscience folyóiratban közzé tett kutatási eredmény azt tárta fel, mi volt ennek az oka.

A Rutgers Egyetem vulkanológusa vezette nemzetközi csoport arra jutott, hogy a vulkáni szén-dioxid jelentős mértékű kiáramlása még a kitörést követő időben is folytatódott. E felfedezés azt is megmagyarázza, hogy miért húzódtak el a meleg időszakok a hasonló, nagy bazaltáras kitörések után, s magyarázattal szolgál bolygónk klímájának eddig nem igazán értett viselkedésére is.

Jelenleg az emberiség bődületes tempóban okádja a légkörbe a szén-dioxidot: 2-5 nap alatt összehozzuk azt, ami a vulkánoknak egy teljes évi pöfögésébe kerül  A kutatási eredmény egyúttal arról is tájékoztat, hogy az emberi kibocsátásból miként tud majd a bolygó kilábalni.

A bazaltáras vulkánkitörések olyan léptékűek, amelyet az ember igen nehezen tud elképzelni. Nem valami gyors, látványos folyamatról van szó, mint a közismert szupervulkáni robbanásoknál, hanem egy alattomos, lassú, kitartó lávaöntésről.

Hasonló eseményt képzeljünk el, mint amellyel az elmúlt pár évben az izlandi Reykjanes-félszigeten lehet találkozni, azonban több országnyi méretekben, és akár egymillió éven át is tarthat egy ilyen vulkáni epizód. Bolygónk életében számos efféle kitörés volt, amelyek nyomai a máig megmaradt hatalmas bazaltplatók, ezek jó része a tengerek alatt található.

A kutatók észrevették, hogy ahány vulkáni eredetű felmelegedés volt bolygónkon, azt minden alkalommal egy hosszabb időszak követte, ami alatt lassan állt csak helyre a klíma. Ahhoz, hogy megértsék, minek köszönhetően volt ez így, a régmúlt efféle nagy bazaltáras kitörései idejében képződött kőzeteket elemezek. A kémiai elemzések alapján modellezték, mi történhetett, és ebből derült ki, hogy a szén-dioxid-kibocsátása hosszú idővel e hatalmas vulkánkitöréseket követően is folytatódott.

A felszínen ugyan véget ért a kitörés, azonban a mélyben még rengeteg kőzetolvadék volt, amelyből továbbra is a felszínre áramlott a szén-dioxid. Ennek köszönhetően tartott a kitöréseknél sokkal tovább a meleg időszak, és volt lassú a klíma és az élővilág állapotának javulása. A kutatók hangsúlyozták, még véletlenül se próbáljuk meg a mostani felmelegedést a vulkánok e rejtett kibocsátására fogni, az nagyságrenddel kisebb az emberinél, ráadásul mért adataink vannak róla.

Ha igaz ez az eredmény, amire a kutatók most jutottak, az az emberiségnek jó hír. Azt jelenti ugyanis, hogy bolygónk hőszabályzó rendszere hatékonyabban működik, mint eddig gondoltuk, és a kitörések miatti hirtelen felmelegedést is könnyebben kiheverte volna, az utólagos plusz kibocsátás nélkül. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben véletlenül sikerülne megfékezni a jelenlegi szén-dioxid kibocsátásunkat, akkor a bolygó hamarabb helyre tudna állni, talán nem kellene ehhez több százezer vagy millió év.

Ilyen bazaltáras vulkánkitörés utoljára 16 millió éve volt bolygónkon, azonban így is sokat lehet tanulni belőlük. Ezek az események voltak azok, amelyek nagyságrendileg hasonló mennyiségű szén-dioxid-kibocsátásával jártak, mint amennyit az emberiség ereget manapság.