Sohasem lehetett lakható a Vénusz

A Vénuszt néhány tulajdonsága (pl. hozzánk hasonló méretű kőzetbolygó) alapján a Föld testvéreként tartják számon, és emiatt régóta népszerű elképzelés, hogy a régmúltban felszíni víz is lehetett rajta. A bolygón jelenleg uralkodó extrém üvegház-körülményekről is az a feltételezés, hogy a bolygó extrém mértékű vulkanizmusa miatt alakult ki. Az, hogy valaha volt-e a Vénuszon felszíni víz, attól függ vajon mennyi víz lehetett, mennyi lehet a bolygó belsejében.

A Cambridge-i Egyetem  kutatói most ezt a kérdést vizsgálták meg, és arra jutottak, hogy az idők kezdete óta pokoli hely volt a szomszédunkban, és soha nem lehetett rajta felszíni víz. A Nature Astronomy folyóiratban közzé tett eredmények arról is árulkodnak, hogy a Föld mennyire egyedi hely. A kutatás az exobolygók tulajdonságainak feltárását is segítheti.

Távolról a Föld és a Vénusz valóban nagyon hasonlóak, de közelről nézve már látszik, hogy a Vénusz gyilkos, kénsavas légköre és közel 500 Celsius-fokos felszíni hőmérséklete egyáltalán nem hasonlít a földihez. Azonban ezen extrém körülmények ellenére is felmerült, hogy egykor óceánja volt, és akár ma is lehetnek primitív létformák a légkörében.

„Hogy valaha lehetett-e vagy jelenleg van-e bármilyen létforma a Vénuszon, csak helyszíni vizsgálatokkal győződhetünk meg, talán az évtizedünk végén indítandó szondák révén” – mondta Tereza Constantinou, a kutatás vezetője. „Ám, mivel valószínűleg sosem volt óceánja, igen nehéz elképzelni, hogy a földihez hasonló, folyékony víz jelenlétét igénylő élet lehetett volna rajta.”

A Vénusz a Nap körüli lakhatósági zóna peremén kering, s ezzel az exobolygók kutatói számára fontos példát jelent arra, hogy egy kőzetbolygó a mienktől egészen eltérő fejlődési utat is bejárhat. A múltját illető, egymással ellentétes elméletek (egykor mérsékelt, nedves Vénusz és ősidőktől fogva száraz és forró Vénusz) utólagos igazolására a bolygó légkörén keresztül vezet az út. A légkörben olyan anyagok vannak, amelyeket a Vénusz belseje biztosított, a kutatók most e légköri összetevők vizsgálata révén igyekeztek a bolygó belsejébe és múltjába bepillantást nyerni.

Ahhoz, hogy a Vénusz légköre állandó maradjon, valamiféle körforgás szükséges: az összetevők, amelyeket a különféle folyamatok kivonnak a légkörből, valahogyan újra kell termelődjenek. Ez azt jelenti, hogy a bolygó belseje és felszíne között folyamatos kémiai kapcsolat kell fennálljon.

A kutatók kiszámították, hogy a víz, a szén-dioxid és a karbonil-szulfid molekulák jelen pillanatban milyen ütemben semmisülnek meg a vénuszi légkörben. E molekulák stabil jelenlétéhez vulkánkitörésekből érkezik a pótlás.

A vulkánkitörések ugyanakkor a bolygó belsejébe engednek bepillantást: a felfelé emelkedő magma a mélyebb rétegekből magával hozott gázokat engedi a légkörbe. A földi vulkánok esetében e gázok jó része vízgőz, köszönhetően annak, hogy bolygónk belseje is vízben gazdag.

A Vénusz esetében azonban, a légköri gázok egyensúlya alapján legfeljebb 6 százaléknyi víz van a vulkánkitörésekkel a felszínre jutó gázokban. Ez pedig arra utal, hogy a bolygó mélyén sincs víz, vagyis korábban se lehettek a felszínén óceánok bolygótestvérünkön. A végleges választ majd a NASA néhány év múlva (remélhetőleg) indítandó DAVINCI nevű űrszondája hozhatja el.

A kutatók szerint a Vénusz keletkezését követően, a legkorábbi időszak magmaóceánja révén eredeti vízkészletétől megszabadult, majd a felszín megszilárdulása óta folyamatosan száraz és forró hellyé vált.