Pár éven belül jégmentes lehet az északi sarkvidék

A Coloradói Egyetem számolt be arról a kutatási eredményről, amelyben azt tárták fel éghajlatkutatók, hogy mikor következhet be az első jégmentes nap az északi sarkvidéken. Arra jutottak, hogy a folyamatok felgyorsultak, és extrém korai időpontra is számíthatunk akár.

„Az első jégmentes északi-sarkvidéki nap nem sokban fog különbözni a többitől” – mondta Alexandra Jahn, a kutatás vezetője. „Azt azonban megmutatja, hogy az üvegházgáz-kibocsátásunk révén alapvetően változtattuk meg a Jeges-tenger természeti környezetének egyik legfontosabb jellemzőjét, vagyis az egész éves jégborítást.”

Az északi sarkvidék egész éves jégborítása nemcsak az élővilág, így az ikonikus jegesmedvék számára létfontosságú, de az időjárási folyamatokat is meghatározza, így még ránk is hatással lesz eltűnése.

A vizsgálatok szerint évtizedenként 12 százalékkal csökkent a tengerjég kiterjedése az emberi üvegházgáz-kibocsátás hatására. A 2024-es nyári tengerjég borította terület például az 1978 óta végzett műholdas mérések kezdetétől az egyik legkisebb volt. Bár a 4,28 millió négyzetkilométeres nagyság kissé több volt a valaha mért legkisebb (2012-es) jégborításnál, azonban így is drámaian csökkent a területe az 1979-1992 közti átlag, 6,85 millió négyzetkilométeres nagysághoz képest.

Ha a sarkvidék eléri az 1 millió négyzetkilométeres jégborítást egy havi időtartamra, az gyakorlati szempontból jégmentesnek tekinthető. A korábbi felmérések ezt az időpontot a 2030-as évekre tették még. A kutatók most tovább finomították a modellszámításokat, és nem a havi, hanem a napi jégmentesség idejét keresték. 2023-at tekintették kiindulási időpontnak, és 300 szimulációt futtattak le.

Ezek alapján az első északi-sarkvidéki jégmentes nap akár 4 éven belül is bekövetkezhet, bár a legtöbb számításban 9-20 éven belüli eredmény született. Ez a 4 év ugyan az extrém eredményeket képviseli, de a még lehetségesek között van. Kilenc olyan modellfutás született, amelyben 3-6 éven belülre tehető az első jégmentes nap.

A fogalmak kissé furcsák e tekintetben: jéggel borítottnak tekintik a szakemberek azt a területet a tenger felszínén, amelyet legalább 15 százalékban borít jég. Más irányból nézve ez azt jelenti, hogy még jegesnek tekintik azt a tengeri területet, amelyen 85 százalékban olvadt víz található.

Ha ezt figyelembe vesszük, akkor a minimálisnak tartott 1 millió négyzetkilométeres jégborítottság máris csak 150 ezer négyzetkilométer valóban jeges felületet jelent, vagyis csak kicsit több mint hazánk területének másfélszerese.

A most kiszámított eredmények függetlenek attól, hogy a jelen pillanatot követően hogyan is alakul az üvegházgáz-kibocsátásunk, mivel már eddig is irgalmatlan mennyiséggel melegítettük bolygónkat. Olyasmit képzeljünk el, mint amikor lekapcsoljuk a villanytűzhelyt még mielőtt teljesen megfőne rajta az ebéd, mivel az átforrósodott platni még pont elég hőt ad le ahhoz, hogy elkészülhessen az ételünk.

Mi vezethet el az első jégmentes sarkvidéki naphoz?

A kutatók ehhez a következő eseménysort vázolták fel:

• Először egy szokatlanul meleg ősz meg fogja gyengíteni a korábbi évek során felépült, több éves, tartós tengerjég rétegét.
• Ezt az őszt egy szintén meleg sarkvidéki tél követi majd, amelynek ideje alatt nem tud kialakulni a szokásos téli jégréteg.
• Ha egymás után 3 ilyen enyhe őszi-téli időjárási év jön, akkor lehet az első késő nyári napra számítani, amikor gyakorlatilag jégmentessé válik az északi sarkvidék. Ez ugyan pillanatnyilag még extrém eseménynek számít – de az elmúlt évtizedben meglehetősen sok hasonlóan extrém esemény játszódott már le időjárásunkban.

Viszlát, jegesmedvék!

Mégis mit tehetünk, hogy lassítsuk a folyamatot, ha már itt lebeg a fejünk felett a jégmentes sarkvidék réme? Az egy dolog, hogy az első jégmentes nap vagy hónap mikor következik be. Egy másik dolog pedig az, hogy mikor válik általánossá, tartóssá ez az állapot.

Ez utóbbi bekövetkeztét tudjuk elodázni, illetve csökkenteni azt, hogy mennyi ideig maradjon évente jégmentes – ha drámaian csökkentjük az üvegházgáz-kibocsátást. A sikerhez a párizsi egyezményben megfogalmazott 1,5 Celsius-fokos felmelegedés alatt kellene maradnunk. Ez egész egyszerűen hangzik.

Jelen állás szerint azonban nemcsak, hogy nem fogjuk 1,5 fok alatt tartani a felmelegedést, hanem egyenesen 2,6 fokra fogjuk azt feltornászni századunk végére.

Persze, ahogy az eddigi években sem tettünk semmit, úgy valószínűleg eztán sem fogunk tenni, sőt… Jó lesz tehát berendezkedni egy jégmentes északi sarkvidékre, az ennek következtében tovább gyorsuló felmelegedésre, tovább szaporodó extrém időjárási eseményekre. Akinek van gyereke, unokája, már most bátran odaállhat elé és elmondhatja: „Bocs kicsim, feléltük a jövődet!” – és ez nem is csak a klímára vonatkozik, sajnos.