Különös mikrobák lakják a Rejtélyek tavát

A jeges kontinens területén többféle tó is található. Egy részük a jég alatti, nagy mélységben lévő, mint pl. a híres Vosztok-tó, vannak extrém sós, soha be nem fagyó tavak, de vannak édes vizűek is, amelyek felszínét állandó jégborítás szigeteli és védi. Ez utóbbi tavak a biológiai sokféleség terén rendkívüliek, ide tartozik az, a néhány évtizede felfedezett tó is, amelynek élővilágát nemrégiben vizsgálták meg olasz kutatók egy nemzetközi csapat élén.

Az Enigma-tó az Antarktika olasz szegmensében, a Terra Nova-öböl közelében található, kb. 140 ezer négyzetméteres (ez kb. fele a tihanyi Belső-tónak) kis méretű fagyott állóvíz. A tó a nevét a közepén, a jég felszínén rejtélyes okból felhalmozott üledékről kapta. A különös tavacska mintegy 6 millió évvel ezelőtt jött létre, a vizét egy közeli gleccser alulról táplálja. A tó felszínét a kontinens belseje felől az év 100 napján keresztül fújó rendkívül száraz, orkán erejű katabatikus szelek koptatják.

Bár olvadni nem tud az év legnagyobb részében a felszíne, a szublimáció útján akár évi 50-150 centivel is csökken a jég szintje. A tó mélysége a mérhető helyeken 22,5 méteres volt, ám van egy része, ahol ennél sokkal mélyebb, de nem tudták megmérni (a radar se látott le az aljáig).

A 2019-20-as antarktiszi nyár idején a kutatók speciális, az antarktikai tavak esetében megkövetelt ultra tiszta technikával lefúrtak a tó jégborítása alá. Már mintegy 9-11 méteres mélységben folyékony vizet találtak, amely még 12 méteres mélységet ért el a jég alatt. E vízben a leeresztett kamerák nagy méretű és vastag mikrobaszőnyegeket is láttak. A tó vizéből több helyen, több mélységben is vettek mintákat, amelyeket azután kémiai és mikrobiológiai elemzéseknek vetettek alá.

Kétféle mikrobaszőnyeget láttak a vízbe engedett kamerákkal: egyik típus összegyűrt szőnyegre hasonlít, 40-60 centi átmérőjű kitüremkedésekkel, a másik teljesen sík, vékony (3 centinél vékonyabb), és csak a tó fenekét fedte be. A mintákat genetikai vizsgálatoknak vetették alá, s ezek alapján határozták meg, miféle mikrobák is élnek a tó vizében és a fenekén.

A legtöbb baktérium a vízmélységgel és a tó kémiai-fizikai tulajdonságaival mutatott összefüggést. A tó élővilágában a legfurább a nanobaktériumok közé tartozó Patescibacteria csoport volt, ezek a mikrobák azonban bárhol előfordulhattak a tóban, nem volt összefüggés a vízmélységgel vagy például az oxigénmennyiséggel.

Ezek a nanoméretű mikrobák elképesztően kicsik, ennek megfelelően kicsi a genomjuk, és rendkívül korlátozott mértékű az anyagcseréjük is, képtelenek egyes, pl. oxigént igénylő anyagcsere-folyamatokra. A szakemberek emiatt sokáig úgy vélték, hogy vagy ragadozó életmódúak, vagy szimbiózisban élnek más (nagyobb) mikrobákkal. Azonban a friss felfedezés arra utal, hogy e különös nanobaktériumok mégis csak rendelkezhetnek saját anyagcsere-folyamatokkal.

A kutatók szerint az Enigma-tó mikrobái még abból az időből származhatnak, amikor nem volt állandó jégborítása e víznek.