Ilyennek hallották Új-Zélandon a tongai vulkán robbanását

Egy igazán hatalmas vulkánkitörés hangja sok ezer kilométerre elhallatszik, például a Krakatau 1883-as kitörésének hangját még 4800 kilométer távolságban is hallani lehetett. Egy fura robbanás jellegű hangról persze nem biztos, hogy azonnal tudja az ember, hogy távoli vulkánkitörés hangja volt, a Krakatau esetében például sokan tengeri csatát (ágyúzást) sejtettek a hangok hátterében.

Egy nemrégiben, a Communications Earth & Environment folyóiratban közzé tett kutatásban arra jutottak, hogy az új-zélandiak által hallott hangok összhangban voltak a robbanás szeizmikus jeleivel. A vulkán viszonylagos közelében az emberek természetesen látták a kitörési felhőt és össze tudták kapcsolni a hangokat a vulkáni robbanással, de még így is ijesztő volt a hang. Az alábbi videó a vulkántól 65 kilométerre készült.

A robbanást azonban nemcsak a viszonylag közeli Fidzsin, de Alaszkában is lehetett hallani. Új-Zélandon, kb. 2000 kilométeres távolságban is megrázta az ablakokat a kitörés hangja. A robbanás ereje nagyjából ezer megatonna TNT-vel volt egyenértékű, mondta el az új-zélandi geológiai szolgálat, a GNS szakembere az EOS földtudományi hírportálnak.

„Az emberek tapasztalatai, leírásai, emlékei akkor is igen értékesek, ha nem szó szerinti mérésekről van szó” – tette hozzá a kutatást vezető Mary Anne Clive.

Új-Zéland-szerte 1930 fő adott választ a felmérés során feltett kérdésekre, s ezekből a válaszokból egyértelmű volt: a tapasztalt hangok egyeztek a műszeresen mért nyomáshullámmal.

A kutatók 6 nappal a kitörést követően indították el az online kérdőíves felmérést, amely 39 kérdésből állt. Ebben a szigetország partjait is elérő cunamihullámról kérdezték az embereket, illetve arról, hogy írják le, milyen és mennyi hangot hallottak, ha hallottak a kitörés idején. A robbanások hangjának erejét is le kellett írniuk, amely adatokat azután össze lehetett vetni a mért adatokkal. Ezek összességéből azután jóval teljesebb és színesebb képet kaphattak a szakemberek.

Az alanyok 69 százaléka este 7-8 óra között (helyi időben) hallotta az első robbanásokat – ez pedig egybecsengett a különféle műszeres méréseken látott hullámok idejével, és a hangerő is megfelelt a szeizmo-akusztikus mérése adatainak. A legtöbben mérsékelt hangerőről számoltak be, ez kb. 70 decibelnek feleltethető meg, és nagyjából olyan hangerőt jelent, mint egy 100 kilométer per óra sebességgel elhaladó autóé (minden hangerőhöz példa is volt a kérdőívben). 5-7 különálló bummról számoltak be a fültanúk, ez szintén egyezett a mért adatokkal.

Mihez is hasonlították a hangokat az emberek?

„Mintha valaki felemelte volna a kanapét és ledobta volna fejmagasságból a padlóra” vagy épp „Olyan volt, mintha valami a tetőre esett volna”. A további hasonlatok közt volt aki puskalövés, dörömbölés, ajtócsapódás, mennydörgés, hangos basszus dübörgés, ágyúlövés, kőbánya-robbantás, tűzijáték robbanásának hangját vélte hallani. Sokan számoltak be gurulás-jellegű hangról (ezt úgy képzeljük el, mint zivatar idején a felhő-felhő villámokat kísérő dörgések hangját), amit a kutatók a szeizmikus jelekkel rögzített különböző frekvenciákként értelmeznek.

A legtöbb vulkán-megfigyelő berendezés kiszűri a hallható tartományú környezeti hangokat, mint például a forgalom vagy a szél zaja, ugyanis ezek elfedhetik a gyengébb jeleket, amiket egy vulkán kibocsát. Az emberek megfigyelései azonban pont ezzel a tartománnyal egészíthetik ki a mérési adatokat.

Habár a mérések szolgálnak a legtöbb tudományos adattal, az események megértéséhez az emberi tényezőt is számításba kell venni. Ennek kiváló eszköze a szem- vagy fültanúk kifaggatása. A Hunga Tonga – Hunga Ha’apai robbanásainak hangleírásai egyébként nagyon jó összhangban voltak a Krakatau már említett, 1883-as robbanásának hangleírásaival is.