1,2 millió éves jégréteget értek el az antarktikai fúrókampány során

A déli sarkvidéki jég évmilliók alatt halmozódott fel és őrzi a régi klímánk nyomát, valamint környezetünk számos tulajdonságát.

Az európai uniós jégfúró projekt, a Beyond EPICA – Oldest Ice célja az, hogy a lehető legrégebbi antarktikai jégrétegből vegyenek mintát környezeti- és klímamúltunk megértése céljából. A programban nemzetközi kutató és technikus gárda vesz részt, a helyszín pedig az Antarktika mélyén található Little Dome C nevű helyszín.
A projekt elődje (szimplán csak EPICA vagyis az Európai Projekt az Antarktikai Jégfúrásért) már 1996-tól a francia-olasz Concordia Kutatóállomás viszonylagos közelségében (34 kilométer) működött. E helyszín a végtelen jégmező közepén mondjuk úgy, nem a nyaralók álma, egy átlagos nyár közepi (ott januári) napon ugyanis jó esetben -31 Celsius-fok az átlaghőmérséklet.
Mégis egész évben emberek lakják, akik a speciálisan csak a déli sarkvidéken elvégezhető kutatómunkával foglalkoznak. A helyszín nevében a „dome” természetesen nem székesegyházat jelent (bár lehetne a klímakutatás katedrálisa is) hanem az antarktikai magaslatok szokványos elnevezését hordozza magában. Az érintett jégfelszínen a tengerszint feletti magasság 3233 méter, a kutatók a partoktól mintegy 1000 kilométerre vannak, itt csapadék szinte soha nincs, és a szél se orkán erejű, mint a partok közelében.
A több évtizedes kutatómunka során, az aljkőzet domborzata és a jég mozgása ismeretében már kiderült, hogy itt található az Antarktika legöregebb jege, lenn a mélyben. Ezért is álltak neki a jégfuratok kiemelésének a 2019-ben kezdődött második projektben. Hasonló minták az északi sarkvidéken Grönland területéről állnak rendelkezésre.
Ez a legrégebbi jegünk
A kutatók végre elérték a több mint 1,2 millió éves jégréteget, és a jég alatti aljkőzetet, 2800 méterrel a felszín alatt. A jégfurat nagy felbontásban tartalmazza bolygónk folyamatos klímamúltját, van olyan része a jégfuratnak, ahol 13 ezer évnyi adat található egy méteren.
„Az előzetes mérési adatok szerint nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy a Little Dome C furatának felső 2480 métere olyan klímaadatokat tartalmaz, ami 1,2 millió évre nyúlik vissza” – mondta Julien Westhoff, a Koppenhágai Egyetem kutatója, a projekt tudományos vezetője. A jégminta alsó 210 métere valószínűleg ennél is régebbi, de erősen kaotikus, átkeveredett, talán a Föld mélyének hője miatt megolvadt és újrafagyott részekből áll, amelyek eredetét nehéz kideríteni. Remélhetően azonban erre is sor kerül majd.
A jégréteg alatti domborzat befolyásolja, merrefelé tud mozogni az egész jégréteg, ezáltal a jégben, ami sok szempontból úgy viselkedik, mint egy kőzetréteg, gyűrődések keletkeznek, áthelyeződnek, átfordulhatnak egyes rétegei. Valami olyasmit képzeljünk el, mint amikor a fénymásolóban beakad a papír, és az utána érkező lapok egymásra gyűrődnek.
A jégfurat 1,2 millió éves részét az előrejelzettnek (2426-2490 méter között) megfelelő mélységben találták, ez pedig azt erősíti, hogy pontosak voltak a jégrétegre vonatkozó előrejelzések.
Kulcsfontosságú az egymillió évnél régebbi jégminta
A jégkorszakban az eljegesedések ciklusai a korábbi 41 ezer évesről 100 ezer évesre váltottak, 900 ezer és 1,2 millió évvel ezelőtti időszakban. A változás pontos okainak feltárása a klímakutatók számára az egyik legfontosabb feladat, és sok kutató véleménye szerint az üvegházgázok mennyiségéhez köthető.
E gázok pedig a jégbe zárva, mini légbuborékokként megtalálhatók, megvizsgálhatók. Remélhetőleg hamarosan kinyerjük majd mindazokat az adatokat e buborékokból, amelyek segítenek megérteni klímánk különös viselkedését és ezzel azt is, hogy a jövőbeli klímát tisztábban lássuk.
A kiemelt és méteres darabokra vágott jégfuratokat a Laura Bassi nevű jégtörő szállítja majd Európába úgy, hogy a furatok hőmérséklete út közben – egészen a célállomási – sem emelkedik -50 Celsius-fok fölé. Ehhez speciális konténereket kellett tervezni és építeni, és igen precízen meg kellett tervezni a jégminták utazását.