Újabb bizonyíték: tényleg egy óriás áradat töltötte fel a Földközi-tengert

5,97-5,33 millió évvel ezelőtt a Földközi-tenger területe egy hatalmas sólapály volt, vastag rétegben rakódtak le a víz elpárolgása után maradó só- és gipszrétegek. E rétegek mindmáig megtalálhatóak számos helyszínen, és ezek vezettek el ahhoz, hogy a tenger egykori kiszáradásáról tudomást szerezzünk.

Természetesen azonnal felkeltette az emberek érdeklődését a helyzet, hiszen ma hatalmas mennyiségű víz tölti ki a medencét. Vajon miként töltődött fel újra vízzel?

A tenger medencéje és az Atlanti-óceán közt megszakadt az összeköttetés, és egy földhíd választotta el őket egymástól, az Ibériai-félsziget és Észak-Afrika között. Ennek a földhídnak kellett átszakadnia! A korábbi elképzelések alapján ez egy lassabb, békésebb folyamat volt, ami akár 10 ezer évig is eltarthatott. 2009-től fogva már azonban egy jóval drámaibb eseményre utalnak a bizonyítékok. A Spanyolországtól délre, a Cádizi-öböl és az Alborán-tenger közt egy óriási eróziós csatornát találtak, amelyet csakis valami gigantikus erejű víztömeg vájhatott ki.

A zanclai áradat néven ismert hatalmas vízbetörés 5,3 millió éve valódi özönvíz volt, majd, ahogy a szakemberek legfrissebb számításai alapján ma gondoljuk, legfeljebb 16 év alatt újra vízzel telt fel a tenger. A Southamptoni Egyetem kutatóinak részvételével végzett új vizsgálatok ezt a viharosabb eseményt támogatják. A kutatást a Communications Earth & Environment folyóiratban tetté

A kutatók Szicília délkeleti részén találtak friss bizonyítékokat a drámai áradatra. Szicília és Észak-Afrika között széles tenger alatti plató áll, amely elválasztja a tenger mélyebb keleti és sekélyebb nyugati medencéjét. E plató keleti pereme gyakorlatilag Európa és Afrika lemezhatárát is jelzi, a keleti oldalon található az afrikai lemez legészakibb kiszögellése.

Itt, vagyis Szicília délkeleti partjainál, Noto városa közelében eddig is ismertünk olyan tenger alatti kanyont, amely e plató meredek peremén egy efféle óriás áradatról mesél. Most azonban az egykori plató területén keresték meg az áradat nyomait. A plató e része az elmúlt 5 millió évben jelentősen megemelkedett, ma a tengerszint felett 120 méteres magasságban van.

A kutatásból arra jutottak, hogy itt, a Földközi-tenger medencéit egykor elválasztó földterület kőzetrétegeit is átalakította az áradat, és ennek nyomai a tenger mélyén lévő Noto-kanyon irányába mutatnak. A felszínen talált sziklagerincek olyan irányokba rendeződve állnak itt, amelyek a kanyon felé áramló víz útvonalát mutatják.

Vagyis nemcsak a tengerfenéken, de a mai szárazföldön is nyomokat hagyott az áradat, ennek bizonyítékai a megtalált jellegzetes domborzati elemek. (Ezeket sajnos műholdas térképen nem nagyon venni észre, a területet beborító kertek, mezőgazdasági hasznosítású kisebb-nagyobb telkek kavalkádjában, de domborzati térképen tökéletesen megmutatkoznak.)

A felszíni alakzatok mellett geofizikai (szeizmikus) mérésekkel is megtámogatták a zanclai áradat elméletét: a Noto-kanyon előtt elterülő kőzetrétegekben egy W keresztmetszetű csatorna nyomaira bukkantak. Ez a terület afféle óriási tölcsérként vezette el a nyugati medencébe már beérkezett vizet, hogy az átzúdulhasson a keleti medencébe is.

Az így feltérképezett terület tulajdonságai alapján a kutatók számítógépes modell segítségével azt is kiszámították, hogy a víz sebessége elérhette a másodpercenként 32 métert (talán könnyebben érthető így: ez 115 km/h). A sziklagerincek teteje felett 20-40 méternyi vízréteg lehetett, amikor az áradat átzúdult e területen.

Ez a hatalmas erejű, örvénylő áradat aztán egyre mélyebbre vájta a víz alatti csatornákat, és egyre több üledéket mozgatott át. A sziklagerincek egy része pontosan arról tanúskodik, hogy ez az áradat geológiai értelemben rendkívül rövid ideig tartott, ám ennek ellenére mind a mai napig megtalálhatók a nyomai, azokat 5 millió év se tudta eltörölni. A kutatók pont emiatt úgy gondolják, számos hasonló nyomra lehet még rábukkanni a Földközi-tengeren, és érdemes volna ezeket megkeresni.