Égi jelenségek 2025. február második felében

Élvezzük a téli csillagképek látványát!

Habár úgy tűnik, az idei tél egy kedd délelőttre esett, cserébe hetekig tartó köd ült a Kárpát-medence elátkozott lakóin, a csillagos égbolt azért továbbra is úgy működik, ahogy az évszakok diktálják. A téli csillagképeket sokkal könnyebben felismerjük, mint a nyáriakat, mivel jellegzetesebbek a több fényes csillag miatt, és a Tejút derengő sávja se „zavarja” a látványukat. Talán emiatt is szeretik olyan sokan ezeket a csillagképeket, mint például az Orion, a Bika, vagy az Oroszlán. Ráadásul most a Jupiter és a Mars miatt még érdekesebbek.

Ahhoz, hogy ezeket a csillagképeket megfigyeljük, és rácsodálkozhassunk a téli égbolt szépségére, nem kell különösebben nagy utazást se tervezni, közepesen fényszennyes égen is megpillanthatók.

Természetesen minél sötétebb égen nézzük őket, annál látványosabbak, de ezúttal kevésbé korlátozott a lehetőség. Ha fotón szeretnénk megörökíteni, akkor vagy egészen nagy látószögű objektívet válasszunk, vagy készítsünk panorámaképet. Amennyiben egészen vékony fátyolfelhő volna az égen, ez talán még szebbé teheti a látványt: a csillagok színét kiemeli a vékony felhőn szóródó fény.

Hold-Spica együttállás 17-én hajnalban

Alvászavarosak számára ajánlott az együttállás: hajnal 4-5 felé a délnyugati égen, kb. 30 fokos magasságban, egymástól 4 fokra jár majd a két égitest. A Hold 81 százalékos megvilágításban áll, tőle balra keressük a kékesfehér fényű Spicát, a Szűz legfényesebb csillagát.

A már csak 45 százalékos megvilágítású Holdat a déli égen, kb. 15 fokos magasságban kereshetjük, tőle balra, alig 2 fokra jár a vörös óriáscsillag, az Antares. A holdfény még túl erős lesz ahhoz, hogy igazán látványos legyen a jelenet, a már egyébként szépen látszó déli Tejút derengését biztosan elnyomja a Hold. Extra tiszta levegőben (előző este átvonult hidegfront után) azért nem lehetetlen megpillantani a Tejutat se, de elég kicsi rá az esély.

Hajnali holdsarló 25-én

A tél végén a hajnali holdsarlók nehezen megfigyelhetők. Ezen a reggelen a már erősen pirkadó délkeleti égen fog felkelni a 10 százalékos megvilágítású Hold, ez már elég látványos, és már láthatjuk a megvilágítatlan részét, a földfényben fürdő oldalát is égi kísérőnknek. Viszont mindenképp olyan észlelőhelyet keressünk, ahonnan rálátni a délkeleti látóhatárra, mert nagyon hamar világosodik már, és minden elveszített perc nehezíti a Hold megpillantását.

Keleten 05:22, Budapesten 05:33, nyugaton 05:42 a holdkelte ideje. Ekkor már rendkívül világos lesz a horizont, így a sarló vastagsága ellenére se lesz túl könnyű feladat az észlelés. Pont ezen világosság miatt 26-án már nem is érdemes próbálkozni a sarlóval.

Merkúr-Szaturnusz együttállás 25-én

A még világos nyugati horizonton kereshetjük a két bolygót 25-én alkonyatkor. A Merkúr igen fényes, jó eséllyel könnyen megpillantható (bár ehhez is teljes rálátásra és tiszta horizontra lesz szükség), azonban tőle balra, kissé lefelé, a 1,5 fokra lévő halvány Szaturnuszt kemény dió lesz észrevenni. Emiatt célszerű az együttállást ezúttal kis távcsővel, binokulárral követni, a Merkúr támpontként szolgálhat a halvány Szaturnuszhoz. Teleobjektíves fotón persze a Szaturnusz is megjeleníthető, de szabad szemmel látni, igen kicsi az esély hazai környezetben.

A Merkúrt már akár fél órával napnyugta után kiszúrhatjuk, ekkor még 5 fok magasan jár, de a Szaturnuszhoz érdemes várni még: 50 perccel napnyugta után már kereshetjük, ekkor kb. 2 fokos magasságban lesz a nyugati horizonton. „Természetesen” csak pár perc lesz az észlelésükre.

A pároshoz keleti határainknál 18 óra, Budapesten 18:10, nyugaton 18:20 az ideális pillanat – és ezúttal tényleg szinte pillanatról van szó, alig 15-20 percünk lesz, és ez is csak akkor, ha valóban kristálytiszta a horizont. A Szaturnusz valószínűleg már percekkel előbb eltűnik a halványsága miatt, már ha egyáltalán sikerült megtalálni.

Itt az állatövi fény időszaka

Tiszta alkonyokon, fényszennymentes helyszínről pillanthatjuk meg a tavaszi állatövi fényt a nyugati égen, akár már napnyugta után egy órával felderenghet, és mintegy másfél órán át látható maradhat. Mivel a nyugati-délnyugati égen dereng fel a szépséges fénykúp, olyan észlelőhelyet keressünk, ahonnan ebben az irányban nincs jelentősebb település, még nagy távolságban sem – sajnos ez Európa közepén nem könnyű feladat.

Segíthet, ha valamely csillagoségbolt-parkunkat keressük fel. A balra dőlő fénykúp csúcsánál a Fiastyúk áll, ám extrém tiszta időben és sötét helyen túl is nyúlik rajta az állatövi fény. A fénykúpban ezúttal a Vénusz is ott ragyog, ami sajnos az igen erős fénye miatt kissé zavaró is lesz. Az állatövi fényt egészen április elejéig láthatjuk, ha holdmentes az alkonyi-kora esti ég. Szerencsére február második felében ezt az alkonyi időszakot egyáltalán nem zavarja a holdfény, így, ha az időjárás is megfelelő, ne hagyjuk ki a lehetőséget!

Láthatatlan bolygósorakozó 28-án

Ez az alkalom arra szolgál különösen jó példával, hogy könnyen megértsük, mi is a különbség egy sajtóhírként jól mutató esemény és egy valódi látványosság között. Hetek (de talán hónapok) óta találkozhatunk azzal, hogy február utolsó napjain „példátlan” bolygósorakozót láthat az ember, ez azonban, bármennyire is jó lenne, nem igaz.

Ami igaz, hogy valóban a horizont felett lesz az összes bolygó egyszerre, azonban csak 4 (ha a Földet is beszámítjuk, akkor öt) látszik ezekből. Ráadásul egymástól igen nagy távolságban járnak, így a fényességük ellenére se lesznek különösen látványosak. Nem látványosabbak, mint egy átlagos estén. A Szaturnusz, a Neptunusz és az Uránusz biztosan láthatatlan marad, ráadásul a Merkúrt is csak akkor látjuk, ha tiszta a nyugati horizont. A Vénusz-Jupiter-Mars hármasát pedig hónapok óta megfigyelhetjük esténként, mindhárom bolygó fényes, feltűnő jelenség is.

Természetesen senkit se lebeszélni akarok arról, hogy 28-án az alkonyatkor kimenjen egy hegytetőre és megvizsgálja az eget, azonban ne úgy menjen ki senki, hogy valami kivételes dolgot láthat, mert óriásit fog csalódni. Miközben a nem látható Szaturnusz lenyugszik, felette a még kivehető Merkúrt kis szerencsével megpillanthatjuk, ugyanezen irányba nézve csak a Vénusz lesz szem előtt. A Jupiter a déli, a Mars a délkeleti égen, nagy magasságban jár, ahhoz, hogy lássuk őket, meg kell fordulni.