Latin-Amerikára mutatnak Norvégia kék évgyűrűi

A fák évgyűrűi rengeteg dologról tanúskodnak, főleg a klímát illetően. Ha metszetet készítenek az évgyűrűkről, ahhoz, hogy jobban láthatóvá váljanak a részletek, megfestik őket – a festékanyag képes kiemelni, feltűnővé tenni egyes tulajdonságokat. Ilyen az, ha a fa nem tud megfelelően fejlődni, nem tudnak megerősödni a sejtfalak, ha hűvösebb a nyár annál, amelyhez az adott fa hozzászokott evolúciója során.

Az évgyűrűket mutató metszetet kétféle, egy vörös és egy kék festék keverékével jelölik meg, a festékek a sejteket azok tulajdonságai alapján tudják megszínezni. A normál növekedés során a sejtfalba beépülő lignin pirosra színeződik. A kékké váló évgyűrűk pedig azt fogják így megmutatni, amelyekbe nem épült be a lignin, mivel azokban az években gyengén tudtak csak növekedni a fák. Emiatt a kék évgyűrűket a hűvösebb nyarak (hűvösebb vegetációs időszakok) jelzéseként értelmezik a szakemberek.

Skandináviában az erdei fenyők segítségével 7400 évre visszamenő nyári klíma-adatsor született már, részint az évgyűrűk szélessége alapján, Ez azt mutatja meg, milyen sokat tudott nőni a fa. Azonban a számtalan hűvös nyarat jelző évet nem ezzel, hanem a kék évgyűrűkkel tudtak kiszűrni a szakemberek, mára ez a módszer is ugyanolyan elfogadottá vált. A Frontiers in Plant Science folyóiratban számolt be egy nemzetközi kutatócsoport arról a kutatásról, amelyben efféle kék évgyűrűk kialakulásának okait nyomozták ki.

A Norvégia északi részén élt erdei fenyők és borókacserjék évgyűrűiben két olyan évet is találtak, amelyek hűvös nyárra utaltak: 1877-ben (legrosszabbul augusztusban) és 1902-ben (legrosszabbul júniusban) igen gyengén növekedtek ezek a növények. A borókák, amelyek jobban alkalmazkodnak az extrém hideg nyarakhoz is, kevesebb kék évgyűrűt mutattak, mint az erdeifenyők.

A kutatók 25 erdeifenyőből és 54 borókából vettek mintákat, majd azokból rendkívül vékony szeleteket vágva végezték el a festést. A festékkel megjelölt szeleteket azután mikroszkóp alatt vizsgálták meg. Kiszámolták mely évgyűrű mely évhez tartozik, és összehasonlították az egyes növényekben talált kék évgyűrűs évek elhelyezkedését. Az így kapott adatokat egy közeli meteorológiai állomás adataival is összevetették, 1877-ig visszamenően.

Az 1877-es kék évgyűrűket egy ecuadori vulkán, a Cotopaxi kitörésével lehetett összefüggésbe hozni, ez eredményezhetett az északi sarkvidéken olyan lehűlést, amely a fák növekedését visszafogta, különösen nyár végén. Eddig ez az első olyan skandináv éghajlati nyom, aminek ez a kitörés a gyanúsítottja.

Az 1902-es évben a karibi (Martinique) Mt. Pelée kitörése miatt volt a szokásosnál hűvösebb, főként a nyár első felében. Ez utóbbi kitörés meglehetősen hírhedt, izzófelhője néhány perc alatt végzett Saint-Pierre városának teljes lakosságával, mintegy 30 ezer emberrel (egy pincebörtönben a kitörést túlélte egy elítélt).

A vegetációs időszakok a sarkvidéken eleve igen rövidek, alig három hónapon át van olyan hőmérséklet, amikor a fák képesek növekedni. Ha ezen időszak lerövidül a hűvös nyár miatt, az igencsak megviseli a fákat.

A kutatóknak a fa sejtnövekedés szakaszai alapján sikerült azt kimutatni, hogy a nyár melyik részén vélt hűvösebbé az idő.1902-ben észak-amerikai fenyőfajnál is észlelték, hogy későn kezdett csak növekedni, egy finn vizsgálatban mindkét érintett év hasonlóan rossz növekedést mutatott. A jelenség tehát nem korlátozódott Norvégiára, ezt a módszert máshol is használni lehet majd, így pedig kiterjeszthető lesz számos klímaeseményről alkotott tudásunk.