2024 YR4: szinte teljesen biztos, hogy elkerül minket az aszteroida

Amikor egy korábban nem ismert aszteroidát, kisbolygót felfedez valamelyik erre szakosodott bolygóvédelmi rendszer, alig valamit tudunk róla. Ezek az égitestek meglehetősen halványak, így a megfigyelésük nehéz, csak nagy távcsőrendszerekkel lehetséges, így nagyon sok esetben igen csekély adattal tudnak számításokat végezni a szakemberek. Megbecsülhető, hogy nagyjából mekkora egy ilyen égitest, és a megfigyelés idejétől függően kiszámítható a feltételezhető pályája.

Ha csak kevés időn át sikerült megfigyelni, és a felfedezés körüli időkben ez a normális, akkor túl kevés pályaadatból kell számításokat végezni és következtetéseket levonni. Ahogy azután egyre több adat gyűlik az égitestről, úgy válnak egyre pontosabbá a pályaszámítások.

Jó néhányszor előfordult már, hogy a kezdeti adatok azt mutatták, nem kizárt, hogy a Földnek ütközzön egy ilyen aszteroida, ez történt például a rögtön hírhedtté vált Apophis esetében is, amelyről ma már tudjuk, jó ideig biztosan nem ütközünk vele.

Egy ilyen adathiányos becslés sem felesleges, és nem azért végzik el ezeket a hozzávetőleges számításokat a csillagászok, hogy kipipálhassák az aznapi pánikkeltést. Amíg kevés az adat, addig abból kell gazdálkodni, sokkal fontosabb, hogy legyen valamilyen számítás, ám ilyen esetekben fontos tudni, hogy az bizonyosan pontatlan.

A kalkulációk mellé a szakemberek azt is jelezni szokták, hogy mennyire lehet pontatlan a kapott adat. Egy kisbolygó lehetséges jövőbeli pályája esetében, amennyiben az közel vezet a Földhöz, kiszámítják, hogy a rendelkezésre álló információk alapján mekkora esélye lehet annak, hogy becsapódjon.

2025,. február 19-i adatokkal kiegészült számítások szerint így oszlik el a kisbolygó lehetséges útja

Forrás: NASA JPL/CNEOS

Az alábbi videón a középen látható kis pont a 2024 YR4, a felvételt az Európai Déli Obszervatórium chilei 8,2 méteres Nagyon Nagy Távcsöve (ESO VLT) készítette. Az égitest néhány hét múlva már a legnagyobb távcsöveink számára is túl halvánnyá válik.

A 2024 YR4 egy 40-90 méter közti objektum (ez nagyjából a Szibéria felett 1908-ban felrobbant Tunguz-meteorként elhíresült égitest mérettartományába tartozik) esetében az eddigi megfigyelések alapján olyan pályaadatokat kaptak a szakemberek, amelyek nem zárják ki az ütközést. Az első számítások 1,3 százalékos esélyt adtak ennek, majd további megfigyeléseket követően ez kicsit ingadozott.

A becsapódás esélye 0,28 százalékra csökkent a február végi megfigyelésekkel kiegészülten, vagyis 99,72 százalék, hogy nem fogunk vele túl közelről megismerkedni. 2032. december 22-én hajnalra várható az objektum egyelőre veszélyesnek ítélt közelsége, a túlzottan pesszimisták tehát még ráérnek megvenni a karácsonyfájukat, miután megúsztuk. A friss mérések szerint annak az esélye,hogy a Holdba csapódik, 1 százalék.

Mivel a kisbolygó pályáját nem igazán ismerjük még, ezért azt túlontúl korai lenne megmondani, ha becsapódik, az hol történhet majd meg, csak találgatni lehet ezzel kapcsolatban. Azonban a következő évtizedekben számos olyan alkalom lehet, a jelen adatok szerint, amikor „összefuthatunk” ezzel a kisbolygóval.

Jelenleg sajnos távolodik a Földtől az égitest aktuális Nap körüli útján, ez egyúttal azt is jelenti, hogy egyre halványabb és egyre nehezebb megfigyelni. Az addig érkező adatok ugyan ingadozást mutathatnak, de az átlagember számára ennek nincs jelentősége.

Az égitest további sorsát két nemzetközi szervezet is követi, de mind a NASA , mind pedig az ESA  külön közleményekben foglalkozott a számítások eredményével. Az ESA kockázati listáját jelenleg ez az égitest „vezeti”, ám ha több megfigyelési adat születik, könnyen lehet, hogy hamar elveszíti első helyét. Az se kizárt, hogy tovább nő a becsapódás esélye, és majd csak 2028-as megfigyelések idején változik érdemben.

Az objektum pályája elliptikus, napközelpontja a Föld és a Vénusz közti térrészre esik, naptávolpontja pedig a Jupiter és a fő kisbolygóöv közti térrészen van. Azonban a pálya három dimenziós, a bizonytalansága attól is függ, honnan látunk rá, a jelenlegi helyzetünk pedig távolról sem ideális.

Az is előfordulhat, hogy valamilyen korábbi felvételen sikerül megtalálni a kisbolygót. A jelenlegi adataink alapján nagyjából behatárolható, hogy hol kell megjelenjen a korábbi évek földközelségei során készült képeken. Mivel e képek, ha vannak, a véletlennek köszönhetően születhettek csak meg, elég nehéz rábukkanni a felfedezése előtti felvételeken, de ha sikerül, ezzel is jelentősen bővülne a pályaadataink sora.

Az ilyen információkat tehát a helyükön kell kezelni. Nem pánikkeltés, hanem tényközlés, amelyről tudjuk, hogy egyelőre adathiányos, és így nem is érdemes még kétségbe esni. (Ha valaki mégis pánikolni szeretne: bőven van olyan dolog itt a bolygónkon, helyben, ami ezerszer bizonyosabb kockázatot jelent, mégse foglalkozunk vele érdemben.)

Az, hogy egyáltalán az átlagemberek elé került a híre, annak köszönhető, hogy az egyezmények alapján az 1 százalékos esélyt meghaladó lehetségesen becsapódó égitestekről a bolygóvédelmi szervezetek értesítést kell kapjanak. Ennek az az oka, hogy ha a hosszasabb megfigyeléseket követően mégis nőne az esélye később a becsapódásnak, és nem csökkenne, ahogy az eddigiekben számos esetben volt, már időben elkezdhessünk foglalkozni a katasztrófa megelőzésével.

Az azonban nagyon valószínű, hogy egy olyan típusú akcióval, amilyet a DART küldetés során tesztelt a NASA, sikerülne az égitestet az útvonaláról kitéríteni, így megelőzhető lenne egy becsapódás. Az aszteroidát jelenleg még figyelik földi óriásteleszkópokkal, illetve márciusban a James Webb-űrteleszkóp számára is megfelelő pozícióba kerül. Ez utóbbi az infravörös tartományú megfigyelésével a kisbolygó méretének pontosításában lesz különösen fontos. Szerencsére a felmerült ötlet alapján az égitestre is fog pillantani az űrteleszkóp, és olyan adatokat kapunk, amik egy esetleg később szükséges védekezéshez elengedhetetlenek.

A következő hetek megfigyelései mellett szinte biztos, hogy változni fognak még a számított kockázati százalékok, de ezek még távolról sem lesznek véglegesek. Biztosan fogunk még hallani erről a kisbolygóról, amint több megfigyelési adat születik, addig talán valaki majd nevet is ad neki.