Földrengésfény magyarázhat egyes kísértetjárásokat

1886-ban a dél-karolinai Charlestonban igen erős, 7,3 magnitúdós, a várost romba döntő földrengés volt. Mivel a térség az USA keleti partján nem épp földrengésveszélyes helyen van, kutatások tárgya, hogy mi okozhatta ezt a nagyon nagy erejű rengést. Susan Hough szeizmológus is azon tudósok közé tartozik, aki szeretne ennek a végére járni, hosszú évek óta dolgozik a területen. Ő vette észre 2023-ban, hogy a Charlestontól 25 kilométerre lévő Summerville egykori vasútvonalán igen jelentős felszínemelkedés és oldalirányú kitérés is lejátszódott.

Ez mutatott rá arra a törésvonalra, amely az 1886-os rengésért felelős volt, és kutatás melléktermékeként derült fény arra, hogy a területen a kisebb rengésekkel is együtt járhatnak valamiféle fénylések.

A Summerville Fénye néven ismertté vált jelenség a sajtóban afféle kísértettörténetként jelent meg, már a 19. században. A vasúton dolgozó egy kalauz felesége minden este kisétált lámpásával a vasútvonal mellé, hogy a munka közben átutazó férjének vacsorát adjon fel a vonatra. Egy este azonban hiába várt, a vonat nem érkezett meg.

Kiderült, hogy kisiklott, és a férje odaveszett – ám az asszony azóta is mindig kijár lámpásával és továbbra is várja párját. Ha valaki erre jár éjszaka, ma is megpillanthatja az imbolygó fényt, ami az asszony kezében himbálódzó lámpás kísértetfénye. A városban számos más kísértettörténet is kering, de az egykori vasútvonalé a legismertebb, és a fényt is sok helyi lakos látta. A helyet, ahol az asszony a lámpásával járkált, Sheep Island útnak hívják ugyan, de a kísérteties fénylések miatt csak Light (Fény) út a közszájon forgó elnevezése.

Akik látták a kísértetet, gyakran számoltak be arról, hogy megrázkódott az autójuk, amikor felbukkant a fény, ez pedig arra is utalhat, hogy épp egy rengés zajlott a „kísértetjárás” idején.

E helyszín közelében még az 1886-os nagy rengés előtt kipattantak kisebb előrengések, majd 1959-ben egy 3,5-es, és 1960-ban egy 4,4-es erősségű rengés is volt. Ez utóbbiak kapcsán jelentek meg a modern kori kísértettörténetek az imbolygó fényről. Hough azonban úgy véli, a kísérteties fények talán pont a földrengésekhez kapcsolhatók, amint ezt az Amerikai Szeizmológiai Társaság ismertette. A kutatásról a Seismological Research Letters folyóiratban számolt be a szakember.

A földrengésfényeknek hívott dolgok elképesztően sokféle jelenségként mutatkoznak meg, és évszázadok óta szó esik róluk, különösen sok a japán feljegyzés. Mégis igen óvatosan kell kezelni e kérdéskört, főleg modern korunkban, amikor az interneten közzé tett és földrengésfénynek titulált dolgok elsöprő többsége a rengések közben látható, és elektromos szikrákhoz, nagyfeszültségű trafóházak hatalmas villanásaihoz köthető (pár éve ilyet láttak Budapesten és környékén – földrengés nélkül).

Egy másik, kisebb részük teljesen normális légköroptikai vagy időjárási jelenség, amit bármikor lehet észlelni. Tisztességes dokumentációjuk ritkább a fehér hollónál, ezért különösen nehéz róluk képet alkotni. Ha van is valamiféle felvétel, az elsöprő többségében egyéb folyamatot, jelenséget mutat, amit egy szeizmológus nem feltétlenül ismer fel, pont úgy, ahogy egy gépészmérnök se tud fogat húzni.

A feljegyzett megjelenési formáik a fénylő ködösségtől a fénygömbökön és fényoszlopokon át a színes fénysávokig terjed, épp ezen sokféleség az, ami miatt rendkívüli feladat bármiféle folyamathoz kötni őket.

Számos szakember teljességgel elutasítja a földrengésfények létezését, mások szerint a különös jelenségek némelyike viszont kötődhet a geológiai folyamatokhoz.

Ez utóbbiak lehetnek az érdekesek, akik konkrétan kutatják e témát, azok leginkább azzal a céllal teszik, hogy hátha így a rengések előrejelzésében előre lehet lépni.

Summerville környzete vizes, lápos terület, így a földrengésekkel kapcsolatba hozott fények akár ehhez is kötődhetnek (mocsárgáz), de Hough úgy véli, a törésvonalaknak és magának a vasútnak is lehet hozzá köze. A Summerville területén lévő sekély törésvonalak, amelyek a sekély fészkű rengésekért felelnek, olyan gázok felszínre jutásában is szerepet játszhattak, mint a radon vagy a metán.

A kőzettestek elmozdulása során kialakulhat olyan szikra, ami azután e gázokat lángra lobbantva fénylésként mutatkozik meg. A vasútnak abban is szerepe lehet, hogy a vonalakat ott építették meg, ahol a természet már megalkotta őket: a törések által a tájba rajzolt egyenes szakaszokra.

A rengések idején ez a vasúti szakasz nem üzemelt, de a sínek, vagy a vasút mellé az átépítések során csak félredobált korábbi sínek és más berendezések fémjei szintén szikrázhattak és belobbanthatták a felszivárgó gázt.

A kutató hozzátette, mindez csak egy elképzelés, amelyet műszeres mérésekkel kellene igazolni – ehhez gázdetektorokra volna szükség leginkább, így akár kísérletezni is lehetne a sekélyen elhelyezkedő törések környezetében. Azonban azt is megjegyezte, az ittenihez hasonló kísértettörténetek kapcsán akár addig ismeretlen törészónákat is felfedezhetnek, olyan helyszíneken ahol egyébként igen ritkák a jelentős rengések.

Rengeteg törésvonal van az USA keleti felében, ám azt eldönteni, hogy ezekből melyik aktív, vagyis melyik képes olyan elmozdulásra, ami földrengéssel is járhat, szinte lehetetlen. „Talán ezek a kísértetek a barátaink, és megmutatják, hol találjuk meg e keleti régió törésvonalait” – tette hozzá a kutató.