Radioaktív anyagot szállítanak a porviharok

Jól tudjuk, hogy Észak-Afrikában gyakoriak a porviharok, amelyek pora sokszor az európai területekre is elsodródik a légáramlatokkal. Ez hosszú ideje így van, erről tanúskodnak a gleccserek és a tavi üledékek, természetes folyamat, amelynek fontos szerepe van akár a tápanyagok szállításában, akár az időjárásban. Ugyanakkor nem minden esetben pozitívak e hatások, ma már jól tudjuk, hogy azok a sivatagi területek, ahol a francia atomtesztek egy részét végezték, szintén hozzájárulnak a magasba emelkedő portömeghez.

1960-61 között négy légköri atomrobbantást végeztek az akkor francia gyarmat Algéria középső részén, majd az ország függetlenségét követően még 1967-ben is – ekkor már felszín alattit. (E tesztek erejük alapján összesen csak a világ atomtesztjeinek 0,02 százalékát teszik ki.) Emellett a franciák nukleáris hulladéktemetőnek is használták a Szahara e részét.

Az 1970-es években már világos volt, hogy ennek a helyi lakosságra egészségügyi hatásai is vannak, a hivatalos francia adatok szerint 27 ezer emberre voltak hatással a tesztek, de a szám valószínűleg jóval nagyobb ennél. Joggal merül fel, vajon a szaharai por, amely e régióból is származik, vajon elszállíthatja-e az egykori atomtesztek radioaktív maradékait?

2022 márciusában igen jelentős mennyiségű szaharai por indult útnak Afrikából Nyugat-Európa felé, a nagy mennyiségű porról azután kiderült, hogy radioaktív anyagot is tartalmaz. A porból civil kutatók segítségével 110 helyszínen mintákat gyűjtöttek, amelyeket francia kutatók elemeztek később.

Bár a műholdas felvételek és a por elemzése alapján bizonyossá vált, hogy annak eredete arra a régióra vezethető vissza, ahol többek közt a francia atomtesztek voltak, úgy tűnik, a radioaktív összetevők mégsem innen erednek. Erről a Science Advances folyóiratban számolt be egy francia többségű nemzetközi kutatócsoport. A hír nem igazán új, mert már egy 2023-as konferencián is ugyanezt közölték a kutatók.

A mintákban talált radioaktív izotópok a cézium 137-es, illetve a plutónium 239-es és 240-es izotópjai voltak. A begyűjtött mintákon nemcsak magára a porra vonatkozó elemzéseket végezték el, hanem ezeket az izotópokat, mennyiségüket, illetve a plutónium esetében a két izotóp egymáshoz viszonyított arányát is mérték.

Az egyes mintagyűjtési helyek esetében elemezték az odáig eljutó por légköri útját is, az esetek több mint felében. A 110 mintából 107 esetében volt elegendő anyag ahhoz, hogy azok radioaktív összetevőit elemezni tudják.

A nukleáris kísérletekre utaló plutóniumizotóp-arányok hozták a legérdekesebb eredményt. A francia atomtesztek esetében a 240/239-es izotópok aránya 0,07 alatti kell legyen, a 2022. márciusi pormintákban viszont 0,172 és 0,192 közti volt. Ez az arány annak felel meg, amit az amerikai és szovjet atomtesztek globális nyomaihoz lehet kötni. Emellett a cézium/plutónium aránya is a globálisan mérhetőnek megfelelő, vagyis szintén nem köthető a francia-algériai tesztekhez.

Ezek az amerikai és szovjet atomtesztek az egész bolygón produkáltak radioaktív kihullást, nem csupán a tesztekhez közeli helyeken – ne feledjük, számtalan igen nagy magasságban végrehajtott robbantás is zajlott, a legnagyobb magasságú az amerikai Starfish Prime volt, 400 kilométerrel a felszín felett (ez a Nemzetközi Űrállomás pályamagasságának felel meg).

No és kell-e tartani egy poresemény kapcsán attól a radioaktivitástól, ami a porral érkezik?

A mért sugárdózis az európai gyűjtésű kiülepedett szaharai por esetében kis töredéke annak a minimum értéknek, amelyet az EU egészségügyi határértékként megjelöl. A kiülepedés esetében az játszik szerepet, amit a zöldségekkel elfogyaszt az ember, illetve a növényevő állatok produktumaiba beépülve, például tejként elfogyasztanánk. Még a csecsemők élelmiszerére vonatkozó egészségügyi határérték mennyiségének is alig a harmincad része volt, amit a legerősebben szennyezett (legtöbb port kapó) pireneusi mintákban mértek.

A felnőttek élelmiszerét illetően pedig csupán századrészt tett ki a porral érkező szennyeződés. A levegőben lebegő por esetében a belélegzett radioaktív anyagokra vonatkozó határértéknek pedig mindössze százmilliomod része volt, ami az afrikai porral érkezett.

Ez persze nem azt jelenti, hogy piszokul egészséges volna ez a radioaktivitás, hanem azt, hogy nincs okunk pánikolni egy-egy porvihar miatt.

Egy 2004-es poresemény méréseiben egy másik kutatócsoport tagjai egyébként hasonló eredményre jutottak, ez talán megnyugtatóbbá teszi a mostani vizsgálat eredményeit.