Így néz ki egy napfogyatkozás a Hold felszínéről

A Firefly Aerospace nevű vállalat néhány hete, 2025. március 2-án landolt a Hold felénk néző oldalán, a Mare Crisium (Válságok tengere) óriási lapályán. Ez volt az első olyan, NASA-val szerződött magáncég, amelynek sikerült elsőre tökéletesen landolnia a Holdon. A Blue Ghost („Kék Szellem”) nevű leszállóegysége nem valami misztikus jelenségről, hanem egy észak-amerikai szentjánosbogárról (Phausis reticulata) kapta a nevét.

A sikeres landolást március 14-én egy nagyszerű felvétellel is tetézte a Blue Ghost. Miközben a Föld egy jelentős részéről teljes holdfogyatkozást lehetett megfigyelni (hazánkból nem), a Holdról napfogyatkozás látszott, hisz ilyenkor a Föld leárnyékolja a Holdat érő napfényt.

A Hold felénk néző oldaláról, illetve a túlsó oldal peremvidékének egyes pontjairól (a Hold librációjának köszönhetően) láthat napfogyatkozást az arra járó űrutas vagy a minket képviselő jármű digitális szeme. Az első holdi napfogyatkozást még a Surveyor-3 automata holdi leszállóegység fotózta 1967. április 2-án. A másodikat az Apollo-12, 1969. november 23-án – ez azonban nem a Hold felszínéről, hanem a Hold-Föld közti űrből készült, hazaúton, a látvány azonban ugyanolyan volt.

Az, hogy a Földről nézve a Hold és a Nap azonos látszólagos méretűek, pusztán a véletlen műve, és pusztán a jelen korunk ajándéka. Az ősi múltban a Hold még annyival közelebb volt hozzánk, hogy nemcsak a napkorongot, hanem annak nagyobb környezetét is eltakarta fogyatkozáskor, így a ma megfigyelhető napkorona sok évmillióval ezelőtt még nem látszott volna. Néhány tízmillió év múlva, a Hold további távolodása miatt már nem lesznek a Földön teljes napfogyatkozások, csak gyűrűsek, mert már kisebbé válik a Hold látszó átmérője a Napénál.

Viszont érdemes tudni, hogy a Holdról nézve a Föld sokkal nagyobbnak látszik az égen, mint a Nap, ezért egy holdi napfogyatkozás eltér attól, amit itthon láthatunk. A Föld egészen nagy égrészt takar ki, ami mögött persze ugyanúgy átvonul a Nap, azonban hosszabb idő alatt. A teljes fogyatkozás a Holdról nézve (a részleges fázisokat is beleértve) kb. 5,5 órás, míg a Földről egy hasonló esemény csak 2,5 órás. A teljesség fázisa a Földről nézve csak néhány perces lehet, azonban a Holdról nézve akár több mint 3,5 órán át is teljesen bolygónk mögött rejtőzhet a Nap.

A jelen napfogyatkozás a Blue Ghost leszállóhelyéről nézve közel 5 órás volt, ebből a teljesség fázisa 2 óra és 16 percig tartott. Egy teljes fogyatkozás ideje alatt a Holdról a bolygónk légkörét ragyogó, vöröses gyűrűként láthatjuk, ugyanis a mögötte rejtőző Nap fénye átszűrődik rajta – ennek köszönhető, hogy a Földről ugyanekkor látott teljes holdfogyatkozáskor a Hold pedig vöröses fényben dereng.

A Blue Ghost fantasztikus felvételén (nyitóképünk) az a pillanat látszik, amikor a Nap épp kibukkan a bolygónk korongja mögül, ez a napfogyatkozások jelenségeinek sorában a gyémántgyűrű kifejezést kapta elnevezéséül. A fogyatkozás kezdetét is megörökítette a jármű, bár ez átlagos szemlélő számára kevésbé látványos (ez a fenti fotó).

A Blue Ghost fedélzetén a NASA számos műszere is üzemelt, amelyek méréseket végeztek – az eredeti tervek szerint a fogyatkozás ideje alatt is. Mivel ekkor – napfény híján – a Blue Ghost akkumulátorairól működött, egyelőre nem világos, mit sikerült ezekből a tervekből megvalósítani. Ha születtek mérési adatok, azok feldolgozása nyilvánvalóan hosszabb időt vesz majd igénybe. Mi viszont addig is élvezhetjük a különleges látványt! A Firefly Aerospace a Blue Ghost hírfolyamában talán további fotókat is közzé tesz majd a közeljövőben.