Felmérték az Isztambulra leselkedő földrengésveszélyt

Törökország tektonikai környezete igen sokszínű, az Anatóliai-mikrolemez, az Égei-mikrolemez, az Arab-, az Afrikai- és az Eurázsiai-lemezek komplex találkozási rendszere számos nagy törésvonallal vette körbe az országot. A leghosszabb ezek közt az Észak-Anatóliai-törés, amelynek nyugati vége elágazik, s ezen elágazások egyike a mintegy 150 kilométer hosszú Márvány-tengeri-törés.

E törésen az oldalirányú elmozdulások hatására kipattanó rengések képesek mind az európai, mind az ázsiai területen pusztítást végezni. A legutóbbi, e töréshez köthető nagy rengés 1999-ben volt Izmitben, az európai részen 1912-ben volt hasonlóan pusztító rengés, ami cunamit is okozott. Az itt kipattanó legnagyobb rengések rendre sok ezer halálos áldozattal járnak, könnyen érthető tehát az aggodalom Isztambul városáért.

Néhány éve világossá vált, hogy a rengések hullámai bizonyos irányokban erősebbek, ez pedig a rengések hatásaira való felkészülésben létfontosságú információ lehet. A kutatók most azt elemezték, hogy az e törésvonalon kipattanó rengések során a törési folyamat milyen irányt érint jobban, a rengések energiája mely irányba terjed inkább. Ehhez a kutatók összesen 31, erősségében a 3,5 magnitúdót meghaladó, jól ismert rengés adatait elemezték, az eredményt a Geophysical Research Letters folyóiratban tették közzé.

A kutatók egyrészt a mérések alapján, másrészt modellezéssel összehasonlították a rengések hullámformáit, a rengések különböző irányokban mért időtartamait, megállapították a rengések kialakulási mechanizmusait, és mindezekből kiszámították, milyen irányokat részesítettek előnyben ezek a rengések.

Az eredmények alapján a rengések energiája nagyobb részben Isztambul irányába terjedt. A törésvonal legnagyobb részén, vagyis az Isztambultól nyugatra eső régióban a rengések rendre több energiát küldtek keletre, vagyis Isztambul irányába. Ez pedig azt jelenti, hogy Isztambulban egy-egy rengés során erősebb a talaj rázkódása, ez pedig nagyobb pusztítással járhat.

Egészen könnyen érthető, hogy nem maguk a földrengések ölnek, hanem azok az építmények, amelyek az emberekre omlanak a rengések idején. Ez pedig megfelelő építési előírásokkal, módszerekkel ma már kivédhető.

A kutatás eredménye abból a szempontból különösen fontos, hogy a Márvány-tengeri-törésen „késésben” vannak a rengések, vagyis az átlagosnál már hosszabb idő telt el a legutóbbi nagy rengés óta. Persze a rengések nem az átlagokat követik, de az bizonyos, hogy egyre nagyobb esélye van egy pusztító erejű rengésnek a török metropolisz közelében. Attól függően persze, hogy pontosan hol fog majd kipattanni ez a várható rengés, elég nagy esélye van annak, hogy Isztambul központját érinteni fogja a talaj elmozdulása.

A másik fontos tanulság, hogy egy régió földrengésveszélyét felmérő kutatásokban figyelembe kell venni azt is, hogy milyen irányokat részesít előnyben a helyi rengések energiája, ez növelheti is, de csökkentheti is egy terület rizikóját.

A kutatás annak köszönhetően született meg, hogy az Észak-Anatóliai-törésen 2015-ben egy szeizmikus obszervatórium létesült német-török együttműködésben. Az obszervatórium voltaképp egy mérőhálózat: a tengerfenékbe mélyített lyukakban elhelyezett feszültségmérők és pár méterre ezektől elhelyezett szeizmométerek hálózatából áll. A létesítés célja pedig pontosan az a „késésben” lévő nagy rengés, amelynek kipattanása csak idő kérdése ezen a területen. A mérésekkel e rengésre szeretnének minél jobban felkészülni.