Globálisan csökken a talajok nedvességtartalma

A légkör annál több vizet képes magában tartani, minél magasabb a hőmérséklete, emiatt tud nyáron nem ritkán elviselhetetlenül fülledtté válni a levegő. Azonban ez a képessége az egész bolygó vízkörforgását is alapvetően határozza meg.

Ennek helyi vagy regionális változásait már jól ismerjük, azonban eddig a globális változásról nem készült átfogó vizsgálat, mivel évtizedes tengerszint adatok és modern klímamodell kellenek hozzá. Most egy nemzetközi kutatócsoportnak jutott rá lehetősége. Az eredményeket a CarbonBrief ismertette.

Az elemzések arra jutottak, hogy a melegedő légkörünk szomjazik, és folyamatosan szippantja fel a felszínről a vizet, ám ehhez még a csapadékviszonyok átrendeződése is hozzájárul. Ennek hatására 2000-től fogva a talaj nedvességtartalma folyamatosan csökken, és ha a felmelegedési trendek nem változnak, akkor ez a csökkenés állandóvá válhat.

A talajok kiszáradása egyre jelentősebb és egyre gyakoribb aszályokhoz vezet, ez pedig mind az ember, mind a mezőgazdaság, mind az ökoszisztémák számára súlyos következményekkel jár majd.

Az aszály talán a legköltségesebb és legnagyobb hatású természeti katasztrófa, mivel általában hosszú ideig tart

– mondta el Dr. Benjamin Cook a NASA és a Columbia Egyetem, a mostani vizsgálatoktól független Föld-rendszer kutatója. „Vízre mindennek szüksége van, az ökoszisztémának, a mezőgazdaságnak, az embernek. Ha nincs elég víz, akkor bajban vagyunk.”

A nedvesség már 2000-2002 közt igen gyorsan csökkent, e három év alatt 1614 gigatonna (millió tonna) víz tűnt el a talajokból. 2003-2016 között további 1009 gigatonna talajnedvesség szállt a levegőbe. Ezeket az adatokat két különböző módon is megkapták a kutatók: egyrészt a globális tengerszint-emelkedés adataiból, másrészt abból, ahogy a bolygónk tömegáthelyeződései miatt a sarkpont (vagyis a forgástengelyünk) is elmozdult. A változás annak köszönhető, hogy több víz párolog el, mint amennyi csapadékként visszahullik.

A kutatást vezető, távérzékeléssel és hidrológiával foglalkozó Dongryeol Ryu professzor elmondta, hogy az elmúlt két évtizedben tapasztalt lépcsőzetes talajnedvesség-csökkenés amiatt különösen aggasztó, mert korábban effélét nem észleltek még. A globális változás egyúttal a kisebb térségekben már feltárt eredményeket is igazolja.

Ma már jól ismert jelenség a párolgási vízigény növekedése, vagyis az, hogy a levegő mennyi vízpárát szippant fel a növényekből, a talajból, vagy a felszíni vizekből, ez pedig a hőmérséklettel szorosan összefügg. Az első, 2000-2002 közti csökkenést a kutatók az ekkor globálisan kevés csapadékhoz kötik, de ekkor kezdődött el az a tendencia is, hogy a légkör egyre több párát vesz fel. Egy kissé kevéssé hangsúlyos csökkenést mutató időszakban, 2015-16-ban valószínűsíthetően az ezzel párhuzamos El Niño jelenséghez lehet kötni a talajnedvesség csökkenését.

Míg régen az ilyen szárazabb időszakok után, ha megérkezett a csapadék, a talajnedvesség képes volt visszatöltődni, most már erre nem kerül sor. Még ha csapadékos év is követi az aszályos évet, a fokozódó párolgás miatt nem tud a talaj ugyanannyi vizet eltárolni, mint korábban. Egy-egy erősebb El Niño aszályos időszaka azzal jár tehát, hogy már nem fog utána visszaállni a talajnedvesség a megelőző évek szintjére.

Az egyelőre még nem világos, hogy vajon ezek a változások mennyire tekinthetők véglegesnek, elképzelhető, hogy egy több évtizedes természetes ingadozás is benne van ezekben az eredményekben. Egyelőre nem tudjuk teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy kizárólag a klímaváltozás felel a nedvesség csökkenéséért. Azonban az, hogy felismertük a jelenséget és kezdjük érteni az okait, lehetőséget teremt a védekezésre, felkészülésre is. Erre pedig mindennél nagyobb szükségünk van.