Így falta fel bolygóját ez a csillag

Számos csillagászati esemény van, amelyeket nagyon jó volna megfigyelni, azonban nem lehet előre tudni, hogy mikor is történnek meg. Ilyen esetekben vagy a puszta szerencsén múlik a siker, vagy a jó tervezésnek köszönhetően figyelhetik meg a kérdéses eseményt.

A Webb-űrteleszkóp esetében évekre előre jelezni kell egy csillagásznak, ha valamit szeretne megfigyelni, azonban érthető okból egy előre nem látható eseménynél ez lehetetlen. Ezért fenntartanak egy olyan lehetőséget, amivel pont az efféle, hirtelen jött megfigyelni valókra pillanthat rá az űrteleszkóp. Ez történt most is.

2020-ban a ZTF nevű földi obszervatórium észlelte, amint egy csillag felfalja bolygóját, a Webb-űrteleszkóppal az esemény után végeztek vizsgálatot. A Webb megfigyelése hatására át kell írni az esemény történetét  – mondhatjuk úgy is, hogy új koronatanú jelentkezett a bolygógyilkosság ügyében. A korábbi elképzelés az volt, hogy a csillag felpuffadva egyszerűen elérte a bolygó pályáját és bekebelezte az égitestet.

A Webb adatai alapján azonban nem a csillag duzzadt meg, hanem a bolygó pályája vált egyre szűkebbé és közeledett egyre jobban a csillaghoz.

Mivel ez volt az első efféle esemény, amelyet megfigyelhettek a szakemberek, ezért nehéz volt elsőre helyesen értelmezni a látottakat. A Webb részletgazdag, nagy felbontású adatai azonban olyan kiegészítést nyújtottak a korábbiakhoz, amely alapján világossá vált, végül is mi történt.

A csillagászati krimiben a „tettes” egy tőlünk mintegy 12 ezer fényévre lévő csillag, amely néhány éve hirtelen kifényesedett, látható tartományban. Ezt a kifényesedést vette észre az efféle események megfigyelésére szolgáló Zwicky Transient Facility, és az esemény az ZTF SLRN-2020 nevet kapta. Később a NEOWISE műhold megfigyeléseit ellenőrizve kiderült, hogy már egy évvel korábban felfénylett – infravörös tartományban.

Ez arra utalt, hogy a jelenségben fontos szerepe van a pornak. A csillag, amely egyébként a Napunkhoz hasonló jellemzőkkel bíró égitest, élete végéhez közeledve épp a vörös óriássá válás útjára lépett, ennek során a csillag hidrogénkészlete néhány százezer év alatt elfogy.

A Webb-űrteleszkóp azonban másképp látta a történteket. A nagyon jó felbontásának köszönhetően a MIRI műszer képes volt mind a csillag kibocsátotta sugárzást, mind annak közvetlen környezetéét alaposan felmérni.

Ezek alapján a szakemberek kiszámították, hogy a csillag távolról se fénylett fel annyira, mint egy vörös óriássá válás során kellene. Ez pedig azt jelentette, hogy a csillag meg se duzzadt, és így nem is válhatott a bolygója gyilkosává, ezt az eseményt maximum gondatlanságból elkövetett bolygóölésnek lehet minősíteni.

Új bizonyíték, új elmélet

A bolygó egykor egy Jupiterhez hasonló óriás lehetett, azonban a csillagához rendkívül közel keringett, még közelebb, mint nálunk a Merkúr. Azonban az évmilliók alatt ez a pálya még szűkebbé, a csillaghoz még közelebbivé vált, ennek pedig katasztrofális következményei lettek a bolygóra nézve. A bolygó elkezdte súrolni a csillag légkörét az egyre szűkülő pályája során, innentől fogva aztán felgyorsultak az események, és a csillagba zuhanó bolygó is.

Gyakorlatilag a bolygó lereszelte magát a csillag légkörén.

Az esemény utolsó felvonásaként a bolygó hatására a csillag külső rétegeinek gázaiból egy jó adag leszakadt, ez aztán a következő év során kihűlve porrá alakult.

Ez azt jelenti, hogy nem a csillag tehetett arról, hogy a bolygó elpusztult, még akkor sem, ha közvetlenül mégis csak közel volt a pusztulásához. Korábban, míg a felduzzadó csillag elmélete fennállt, addig arról is szó volt, hogy hasonló folyamatot láttak, mint ami a Naprendszerre is vár majd pár milliárd év múlva. A Webb-űrteleszkóp megfigyelései alapján azonban nem ilyesmire került sor, nem érdemes tehát a mi jövőnket ehhez a helyzethez hasonlítani.