Ezért olyan nehéz előre jelezni egyes meteorrajokat

Az ember szereti, ha a várható eseményekről előre tudomása van, nincs ez másképp a hullócsillagok szerelmeseivel és kutatóival sem. A SETI Intézet két szakembere azt vizsgálta meg, mi az oka annak, hogy a Naprendszer meteorrajairól néha igencsak nehéz előrejelzést készíteni. Azok a meteorrajok, amelyek a hosszú periódusú, vagyis a Naprendszer belsejét több mint 200 évente meglátogató üstökösök porszemcséiből állnak, meglehetősen komplex módon viselkednek ugyanis. A kutatásról az Icarus folyóiratban számoltak be.

Az ismert mintegy 500 meteorraj nagyjából fele tartozik ezek közé, azonban, mivel a bolygónk közelében vezet útjuk, az űrjárművekre veszélyt jelentenek. Nemcsak amiatt érdemes kiszámolni tehát, hogy mikor izzik fel az égen sok hullócsillag, hogy gyönyörködhessünk, hanem biztonsági oka is van.

Meteorit az, ami már a felszínre hullott; meteor az, ami felizzik a légkörben; ám amíg a légkörön kívül, a világűrben kering, addig meteoroid a neve. A számításokat, amelyeken az előrejelzések alapulnak, ez utóbbi csoporton kell elvégezni.

Képzeljük el ezeket a meteoroidokat egy üstökös „nyájaként”: amikor az üstökös a Nap közelébe ér, a hő hatására kiszabaduló porszemcsék először még együtt, sűrűn haladnak tovább az üstökös pályáján. Ez pont olyan, mint amikor a karámból kiengedik a juhokat egy kis kapun keresztül. Kezdetben így nagyon kis esély van arra, hogy találkozzanak a Földdel.

Idővel azonban, mint ahogy a birkanyáj is egyre jobban szétszéled a legelőn, egyre több szemcse lemarad, vagy oldalra sodródik, és így szétszóródnak a pálya mentén. Ez azután növeli annak valószínűségét, hogy a Föld egy-egy szemcsével találkozik. Azt már néhány évtizede megfigyelték a szakemberek, hogy a Nap mozgása hatással van e meteoroid-nyájak útvonalára – no de miként?

A kérdés azzal kezdődik, hogy megértjük, mi körül is keringenek a Naprendszer égitestjei. Könnyedén rávághatná az ember, hogy a Nap körül, azonban ez így nem igaz. Egy adott rendszert alkotó égitestek a közös tömegközéppontjuk körül keringenek – ezt idegen szóval baricentrumnak hívják (és ennek semmi köze a hasonlatként használt nyájhoz). Nemcsak a bolygók és más, kisebb égitestek, de maga a Nap is ekörül kering.

A meteoroidok mozgását az határozza meg, hogy a pályájuk melyik részén járnak: a Jupiter pályáján kívül a baricentrum dominál, míg azon belül a Nap. Ráadásul a Nap sem marad mozdulatlan, hanem a baricentrum körül inog, az óriásbolygók hatására.

Mivel a meteoroidok eltérő időpontokban kerülnek a Nap vagy a baricentrum befolyása alá, a korábban együtt mozgó porszemcsék fokozatosan eltávolodnak egymástól. Minden egyes keringés során, mind a Nap felé igyekezve, mind tőle távolodva kapnak egy-egy kis gravitációs lökést a szemcsék, így abból, hogy mennyire van szétszéledve egy efféle porszemcse-nyáj, kiszámítható, mikor váltak le az üstökösről. A kutatók a szemcsék szétszéledése alapján több mint 200 efféle, hosszú periódusú üstököshöz köthető porszemcse-nyáj korát is kiszámították. E módszer pedig nagyban pontosítja a meteorrajok mozgásának előrejelzését.