Így néz ki a Donaldjohanson kisbolygó

Az (52246) Donaldjohanson nevű, 1981-ben felfedezett kisbolygó névadója Donald Johanson paleoantropológus, aki a Lucy nevű australopithecust felfedezte. A szonda és a kisbolygó találkozására 2025. április 20-án került sor, ekkor mindössze 960 kilométerre száguldott el a Lucy az égitest mellett. A szonda sebessége másodpercenként 13,4 kilométeres volt ekkor.

A korábbi elképzelés az volt, hogy a kisbolygó tojás alakú, a szonda felvételein azonban egy két tömbből álló alakzatot láthatunk. Úgy tűnik, a Donaldjohanson is érintkező kettős, hasonlóan a New Horizons űrszonda által megfigyelt Arrokoth kisbolygóhoz.

Az eddigi megfigyelésekből tudtuk, hogy a kisbolygó 10 napos periódusban jelentős fényességváltozást mutat, ebből sejthető volt, hogy elnyúlt alakja lehet. Igen meglepő azonban az érintkezés helyén, a nyakon látható furcsa, egymásba helyezett fagylaltos tölcsérekre hasonlító régió (lásd nyitóképünkön).

Az első elemzések alapján a kisbolygó nagyobb is, mint amekkorának a nagy távolságból végzett megfigyelésekből gondoltuk: 8 kilométer hosszú, és 3,5 kilométer átmérőjű a legvaskosabb pontján. A Lucy által hazaküldött első adag fotón nem is lehet emiatt a teljes kisbolygót megfigyelni, a további képek között érkeznek majd a Földre azok is, ahol a teljes égitest belefért a látómezőbe.

Ahhoz azonban már ezek a nagy felbontású fotók is tökéletesen megfelelnek, hogy felismerjék a szakemberek az égitest érintkező kettős természetét.

„A Donaldjohanson kisbolygó geológiailag meglepően összetett” – mondta Hal Levinson, a Lucy küldetés tudományos vezetője. „Amint majd tanulmányozhatjuk e szerkezeti összetevőket, sokat megtudhatunk a Naprendszer bolygóit felépítő elemekről és ezek ütközéseinek folyamatairól.”

A Donaldjohanson a fő kisbolygóövben kering, elnyúlt pályája, amelyet 1343 nap alatt jár be, 2,8-szer távolabbra viszi a Naptól, mint bolygónkat. A kisbolygó igen lassan, mintegy 10 napos periódussal forog saját tengelye körül, a fényességváltozásában is ez játszik szerepet.

Ez a kisbolygó, ahogy a szonda első találkozása, a Dinkinesh sem tartozik a küldetés fő célpontjai közé, mindkettő afféle tesztlehetőséget biztosított a szonda műszereinek ellenőrzésére. Azonban készültek színes felvételek is, illetve infravörös spektrométerrel végzett mérések is. Ezek adatait a következő hetek során kapják majd meg a szakemberek.

A szonda igazi különlegessége, hogy a műszereit a saját korábbi megfigyelésein alapuló saját helyzetmeghatározó számításai szerint irányította a kisbolygóra. A szonda nagy távolságban végzi küldetése fő részét, ahová a hosszú rádióidő miatt közvetlen, azonnali parancsokat küldeni nem lehet.

A Lucy a Jupiterrel egy pályán keringő trójai kisbolygókat fogja alaposabban megvizsgálni. E kisbolygók a Jupiter-pálya két nyugalmi pontja környezetében találhatók, egy csoportjuk a Jupiter előtt 60 fokkal, a másik csoportjuk pedig utána ugyanennyivel kering a Nap körül. A szonda következő célpontjával majd 2027-ben találkozik.