Felgyorsulhatott a kontinensek mozgása a jégkor végén

A Coloradói Egyetem (Boulder) geofizikusai a jégkor végi olvadás kapcsán végeztek modellszámításokat arról, hogy milyen egyéb földtani változásokkal járhatott ez a folyamat. Az jól ismert, hogy az olvadás miatt a jégmentessé vált területen a felszín emelkedni kezd. Olyasmit képzeljünk el, mint amikor egy gumilapra egy nehéz tárgyat helyezve az besüllyed, majd ha leveszik a tárgyat, visszaáll eredeti formájába.

Az Észak-Amerika területét beborító, Laurenciai-jégtakaró néven ismert hatalmas jégmező olvadása mintegy 10 ezer éve azonban nemcsak emelkedéssel járt. „Kimutattuk, hogy jelentős oldalirányú elmozdulást is kiváltott a jég olvadása” – mondta a kutatást vezető Tao Yuan.

Ennek pedig a jelenkori helyzetünkre is hatása lehet. A jégtakaró olvadása azzal is járhat, hogy megszaporodnak a vulkánkitörések, például a mai grönlandi, gyors ütemű olvadás hatására a közeli Izlandon.

A kontinensek mozgását, az óceánok tágulását a Föld mélyének konvektív hőáramlásai okozzák, ez évmilliós léptékű folyamat. Azonban a jég olvadása miatt rövid, tízezer éves távon megváltozhat ez a mozgás. A kutatók az Atlanti-óceán közepén végighúzódó Közép-Atlanti-hátságot vizsgálták meg.

Ez az az Izlandot is kettészelő vonal, amelynek mentén az Atlanti-óceán tágul, amelynek mentén a Föld mélyéről feltörő kőzetolvadék kijut és megszilárdul. Az elmúlt évmilliók során ez nagyjából évi 2 centis sebességű volt, ám eddig nem gondolták a szakemberek, hogy jelentős változások lehetnek a sebességben.

A szimulációk során a több kilométer vastag jégtakaró olvadásának hatásait vizsgálták valós földkéreg-adatokkal. Az olvadás miatt a Laurenciai-jégtakarótól megszabadult kontinens emelkedni kezdett (egyes részein még ma is kb. évi 1 centis az emelkedés). Azonban Izlandon a kitörések is gyakoribbá  válhattak emiatt.

Arra vonatkozó bizonyítékok rendelkezésre állnak, hogy Izlandon a jégkor végén (10-7 ezer éve) valóban jóval több volt a kitörés, ám ez az intenzívebb időszak azóta lecsengett. A kutatók szerint legalább részben a jégtakaró olvadásához köthető ez a hevesebb kitörési időszak.

Az olvadás miatt emelkedő területek mintegy magukkal húzták a földkérget, ezért alakult ki gyorsabban a hátság mentén az újonnan születő kéreg.

A számítások szerint Észak-Amerika mozgása 25 százalékkal gyorsulhatott a 12-6 ezer évvel ezelőtti időszakban, az óceáni hátság izlandi szakaszán (pl. a jelenleg is aktív korszakot élő Reykjanes-félszigetnél) 40 százalékkal nőhetett a széttartó mozgás a grönlandi és az északnyugat-európai jégtakaró olvadása miatt. Ez pedig megmagyarázhatná azt a vulkáni szempontból különösen sűrű időszakot, ami a szigeten a jégkor végét követte Izlandon

Habár ma nem olvad olyan léptékben a grönlandi jég, mint a jégkor végén, így a kontinensek vándorlását nem gyorsíthatja fel, ám Izlandra hatása lehet a következő néhány évszázadban. Hasonló a helyzet az antarktikai jégtakaró olvadásával is, különösen a déli kontinens nyugati felén lévő okozhat hasonló többlet kitöréseket az óceáni hátság területén.