Magyarország sincs védve a fokozódó tűzveszélytől

Valkó Orsolya, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója a Másfélfok felületén mutatja be, hogy miként hat a klímaváltozás, az emberi tevékenység és a tájhasználat megváltozása a közép-európai vegetációtüzekre. A szakértő részt vett az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) legfrissebb, Changing Wildfires: Policy Options for a Fire-literate and Fire-adapted Europe című tanulmányának elkészítésében.

A világon évente közel 780 millió hektárnyi terület ég le. Noha nem minden térségben nő az elvesztett területek aránya, a tüzek pusztító ereje és intenzitása egyre fokozódik, ami súlyos egészségügyi, társadalmi és ökológiai hatásokkal jár.

Az éghajlati változások, a forróbb nyarak, a hosszabb hőhullámok gyakoribb aszályos időszakok ideális környezetet teremtenek a tüzeknek, a kiszáradt biomassza lényegében üzemanyagként funkcionál. A kutatók szerint az emberi tevékenység közvetlenül és közvetetten is felerősíti a lángok kockázatát.

Magyarország sincs védve

„A déli országok – elsősorban Spanyolország, Portugália, Olaszország és Görögország – régóta küzdenek a nyári erdőtüzekkel. Az újdonság azonban az, hogy Észak- és Közép-Európában is egyre gyakoribbak a súlyos tűzesetek” – állítja Valkó Orsolya. Skandináviában például a hőhullámokat követő száraz időszakok miatt már szintén tapasztalhattunk pusztító tüzeket a közelmúltban.

Magyarország sem kivétel: míg egy átlagos évben néhány száz hektárt érintenek a vegetációtüzek, 2022-ben az extrém aszály következtében már több mint 7000 hektár égett le.

A hazai vegetációtüzek túlnyomó többsége (kb. 99%) emberi tevékenységre vezethető vissza. Az okok ismertek: gondatlan tarlóégetés, eldobott cigarettacsikk, tűzgyújtás a természetben, technológiai hibák vagy akár szándékos gyújtogatás. Mindez arra utal, hogy nem elegendő a tűzoltásra koncentrálni, tudatos megelőzésre és társadalmi szemléletformálásra is szükség van.

Tájhasználat és gyúlékonyság: rejtett rizikók

A tanulmány rámutat: nemcsak a klímaváltozás tehető felelőssé a fokozódó tűzveszélyért, hanem a tájhasználat változása is. A felhagyott mezőgazdasági területeken meginduló cserjésedés, a kezelés nélküli gyepterületek, vagy az idegenhonos fajok (például fenyők, eukaliptusz) telepítése mind növelik a gyúlékonyságot.

Magyarországon a telepített fekete- és erdei fenyvesek ilyen szempontból fokozott figyelmet érdemelnek: amellett hogy az őshonos életközösségeink helyén jelentősen csökkentik a biológiai sokféleséget, jelentős tűzveszélynek is ki vannak téve, ezáltal veszélyeztetve a környező élőhelyeket is.

Kiemelt kockázatot jelentenek a wildland–urban interface (WUI) zónák – azok a területek, ahol a természetes vegetáció közvetlenül határos a lakott településekkel. Európa területének kb. 7%-a ilyen, és ezekben a térségekben fokozott figyelemre van szükség a tűzvédelemben és várostervezésben egyaránt.

Így lehetne védekezni

A természetes ökoszisztémák egy része alkalmazkodott a tűzhöz. „A probléma ott kezdődik, amikor az emberi hatás miatt a tűzrendszerek megváltoznak: a tüzek gyakorisága, időzítése és intenzitása nem illeszkedik már az adott ökoszisztéma ritmusához” – mondja Valkó Orsolya. Előfordulhat az is, hogy egy pusztító tűzeset visszafordíthatatlan természeti károkat okoz, erre példa a 2024-es madeirai tűzvész.

Forrás: Pixabay

A legtöbb ország ugyan védekezik, ám hangsúly a tüzek eloltásán, nem pedig a megelőzésén van. A proaktív megközelítés része lehet a kontrollált égetés, az éghető biomassza mennyiségének csökkentése, vagy a tájszintű tervezés, de a tűz utáni helyreállítási beavatkozásoknak is fontos szerepe van.

Az EASAC jelentésében három lehetséges lépést is megfogalmaznak:

• Megelőzés és természetvédelem összehangolása: Az EU klíma- és természetvédelmi stratégiáinak gyors végrehajtása kulcsfontosságú. A Természethelyreállítási Rendelet keretében például a tőzeglápok helyreállítása nemcsak a szénmegkötést, hanem a tűzmegelőzést is szolgálja. A felhagyott vidéki területek extenzív kezelése csökkentheti a gyúlékony biomasszát, miközben támogatja a helyi gazdaságot is.
• Erdősítés, de okosan: A globális 30×30 cél (a természetes területek 30%-ának védelme 2030-ig) csak akkor érhet el sikert, ha az erdőtelepítéseket a tűzveszély szempontjából is átgondoljuk. Fontos a helyi ökológiai viszonyokra szabott fajösszetétel, a változatos tájszerkezet és a kontrollált égetés lehetőségének megfontolása.
• Tűztudatos társadalom építése: A lakosság tájékoztatása, különösen a fiatalok oktatása, kulcsfontosságú a megelőzésben. Csak egy tűztudatos (fire-literate) társadalom képes kezelni a jövő kihívásait: amely ismeri a kockázatokat, tudatosan viselkedik a természetben, és támogatja a természetbarát tűzkezelési megközelítéseket.