A svájci hegyomlásnak a klímaváltozáshoz is köze van

Sok helyen gleccseromlásról szólnak a hírek, valójában azonban a falu fölé magasodó hegy egy része roskadt össze 2025. május 28-án, persze az ott kúszó gleccser egy részével együtt . Szerencsére a falut (embert, állatot egyaránt) még 10 nappal a katasztrófa előtt kitelepítették.

Mi is történt, és minek köszönhető mindez?

Az Alpok magashegyi környezetében nem ismeretlen a sziklaomlás (ahogy más magas hegységekben sem), ez az eróziónak az egyik fontos megnyilvánulása, amely többek közt azt is meghatározza, mennyire magasra nőhetnek az érintett hegyek. Azonban azt, hogy mikor válhat instabillá egy hegyoldal, az erózió egy másik formája is befolyásolja, mégpedig a fagyás miatti aprózódás. A víz a sziklarepedésekbe hatol, majd amint megfagy, tágít kicsit a repedéseken.

Maga a hőtágulás-zsugorodás ismétlődő jelensége víz nélkül is ugyanezzel jár. Ez azután apránként elválasztja a sziklától a kisebb-nagyobb köveket, és az végül saját súlya alatt leomlik. Az, hogy ebből mekkora esemény lesz, a helyi körülmények határozzák meg.

Szerencsére nem vagyunk teljesen tehetetlenek ezekkel a természeti katasztrófákkal szemben, persze senki se tud megállítani több millió köbméter alázúgó jeges sziklatörmeléket. Azonban a geológusok efféle jelenségekkel foglalkozó csoportja felismeri azokat a jeleket, amelyek mutatják: nő egy lejtő, egy hegyorom vagy épp egy gleccser instabilitása.

Nem könnyű előrejelezni persze, hogy mi várható. Elképzelhető az is, hogy számos kisebb omlással szabadul meg a lejtő a „feleslegtől”, de az is lehet, és ez a legrosszabb lehetőség, hogy egyszerre zúdul alá a sok millió köbméternyi anyag.

Egy jól műszerezett területen például a kisebb omlások, amelyek megelőznek egy nagy csuszamlást, jellegzetes, apróbb földrengésekként mutatkoznak meg a szeizmikus mérésekben. Emellett persze ismerni is kell az adott helyszínt, a mérések csak ezzel együtt értelmezhetők helyesen. Hasonló eseményre sor került két évvel ezelőtt is.

Szikla és jég

A svájci Blatten felett a Kleines Nesthorn (3342 méter) nevű hegy csúcsrégiójában mintegy 5 millió köbméter szikla vált instabillá, és ennek egy része a Birch-gleccser jegére csúszott, ennek egy kisebb része a nagy omlás előtt a már kitelepített falu közelébe ért. A gleccser jege és a ránehezülő sziklatörmelék együttesen csúszott le a falut is magában foglaló völgybe. Ez sajnos tipikus esemény, amely ahhoz köthető, hogy az ember okozta klímaváltozás hatásra a gleccserek egyre fogynak.

E fogyás nem csak azt jelenti, hogy rövidülnek, hanem azt is, hogy a jég megrepedezik, gyengül a tartása. Könnyen érthető, hogy egy már instabil jégrétegre halmozott sziklatömeg további instabilitást okoz, ahogy a málhás szamár is összeroskad, ha a teherbírását meghaladó tömegű terhet raknak a hátára.

Május közepén a geológusok kamerákat és magasságmérőket helyeztek el a falu környezetében, amelyeken keresztül folyamatosan követni lehetett, mi játszódik le a hegyoldalon. Néhány nap alatt mintegy 17 méternyit mozdult el a meglazult sziklatömeg, de már pár óra alatt is rendkívüli volt a mozgás látványa. A gleccser maga is napi 10 métert mozgott ekkor már. A gleccserből érkező olvadékvíz (ami a völgyben szaladó Lonza folyóba torkollik) feltűnően barnára színeződött, vagyis ekkor már a hegyoldalon meglazult por is lefolyt az olvadékkal együtt.

28-án délután fél 4-kor aztán a gleccser és vele az általa támasztott sziklaorom kőzettömege is leomlott, mindezt egy 3,1 magnitúdós földrengés kísérte.

A hegycsúcs, lidaros mérés alapján 101 méterrel lett alacsonyabb a hatalmas sziklaomlást követően! A több mint 5 millió köbméter szikla, a vele együtt érkező gleccserjég a falu egy részét letarolta, és eltorlaszolta a Lonza folyót is. Így az omláson túl még az áradás is további pusztítást jelent a faluban.

A falu lakossága az anyagi veszteségeiből a biztosításoknak köszönhetően valamit visszakap, de senki se kaphatja vissza a múltját, az életének azt a részét, amelyet egy természeti katasztrófa véglegesen lezár. A szakemberek és a hatóságok jó munkájának és együttműködésének köszönhetően szerencsére emberéletben nem esett kár.

Az Alpok területén a felmelegedés fokozottabb, ennek hatására számos gleccser végleg eltűnik a következő pár évtizedben. Ez azonban nem varázsütésre zajlik, hanem gyakran hasonló katasztrófákkal jár együtt. Ezek száma egyre gyarapodni fog a közeli jövőben.