Sarki fényt figyeltek meg a Mars felszínéről

Jól ismert, hogy a Mars jelenleg nem rendelkezik olyan bolygószintű mágneses térrel, mint a Föld, azonban mintegy 4 milliárd éve még egészen hasonló, belső dinamó által létrehozott mágnessége volt. Ez rég megszűnt, ma már csak a kéreg egyes területein észlelhető maradék mágnesség, a kéregben lévő mágnesezhető ásványoknak köszönhetően. A MAVEN űrszonda egyik feladata az, hogy megvizsgálja a marsi mágnességet, és annak kölcsönhatását a Napból érkező nagyenergiás részecskékkel és a ritkás marsi légkörrel.

2025. március 15-én egy napkitörés és koronakidobódás (CME) során e részecskék a Mars irányába is haladtak, és ekkor készült a Perseverance marsjáró történelmi felvétele: először figyeltünk meg egy másik bolygó felszínén sarki fényt. Ennek az elméleti lehetőségéről persze voltak már elképzelések, azonban az elméleteket valós felvételekkel, megfigyelésekkel igazolni önmagában is nagy fegyvertény. Ráadásul a megfigyelés azt is jelenti, hogy akár majd a jövő marsi űrhajósai is láthatják. Korábban csak az ultraibolya tartományú fénylésekről volt bizonyítékunk.

Globális mágneses tér hiányában a marsi sarki fény nagyon másképp fest, mint az itthoni. Abban azonos, hogy a magaslégköri oxigénatomok zöld színű, 557,7 nanométeres hullámhosszú fénylésére számítottak, ez ugyanis magához az oxigénhez, annak fizikai tulajdonságaihoz, és persze a napszélhez kötődik, ezek pedig azonos tényezők mindenütt.

Bolygónkon is a zöld sarki fény a leggyakoribb (hazánkból ez ritkán látszik), de a Marson nem a sarkok közelében alakul ki. Az elméleti feltételezések szerint azonban a marsi változat túl halvány lehet ahhoz, hogy észlelni tudjuk.

A Perseverance felvételei erre rácáfoltak. Korábban a MAVEN űrszonda adatai alapján az egész éjszakai égboltra kiterjedő fénylést tapasztaltak a műszeres mérések egy napkitörés kapcsán. Most volt annyi idő a napkitörést követően, hogy parancsot küldve a rover kameráinak elkészíthessék a különleges felvételt. A sarki fény a napkitörés után 3 nappal jelent meg a Marson, ami a számításoknak megfelelően a nagy sebességgel a Mars felé robogó töltött részecskék hatására jött létre.

„Kulcsmozzanat volt, hogy a megfelelő napkitörést felismerjük, amely sok felgyorsított töltött részecskét passzíroz a Mars légkörébe” – mondta a kutatást vezető Elise Knutsen. Ebben a NASA Goddard Űrközpontjának szakemberei segítették: az aktuálisan mért napkitörés adatai alapján valós idejű modellszámításokat végeztek.

Amikor e modell azt jelezte, megfelelő mennyiségű és energiájú részecske éri el a Marsot, jelezték a Perseverance irányítóinak, akik a megtervezett, megfelelő beállításokkal elkészíttették a felvételeket. „Amikor láttuk, mennyire erős e napkitörés, bíztunk benne, hogy sikerülhet a felszínről a műszereinkkel megörökíteni a sarki fényt.” Nemcsak a felszíni felvétel bizonyítja a jelenséget, hanem a MAVEN keringő szonda ugyanakkor végzett mérései is.

Bár a sarki fény csak érdekes látványosságnak tűnhet az átlagember szemében, azonban a Marson ennek további jelentősége is van. A sarki fények kutatása segít megérteni azt, hogy a Napból érkező részecskék miként is érik el a bolygó felszínét. E részecskék a Marson globális mágneses tér védőpajzsa híján a felszínen élő és dolgozó űrhajósokra nézve sugárveszélyként jelentkeznek, ezért a hasonló események előrejelzése kulcsfontosságú.