Borostyánok mesélnek a kréta időszak óriáscunamijáról

Az elmúlt évezredek cunamijait könnyen ki lehet mutatni a tengerpart közeli üledékekből, azonban a régmúlt ilyen eseményeiről keveset tudunk. Ennek részint az az oka, hogy a vízparti környezet eróziója igen nagy mértékű, azaz nem tudnak hosszú évmilliókig fennmaradni ugyanolyan nyomok, mint amit pár száz vagy ezer éves eseményekből ismerünk.

Egy új kutatásban japán szakemberek kora kréta időszaki, 114-116 millió éves tengeri üledékeket vizsgáltak meg. Egy olyan mélytengeri üledékréteget azonosítottak, amelyben rengeteg borostyán található, a borostyánok alaposabb elemzése pedig izgalmas eredményekkel zárult. Úgy tűnik, a borostyánokban nemcsak a régmúlt élőlényei, de természeti katasztrófái is megőrződnek.

A kutatók véletlenszerűen bukkantak rá az egykori tengeraljzat üledékes kőzetrétegeinek vizsgálatakor a borostyánokra, Nakagava környezetében egy kőfejtőben. A nyílt tengeri környezetben létrejött kőzetrétegek kormeghatározása alapján derült ki, hogy a borostyánokat egy kora kréta időszaki lerakódás tartalmazza.

A több centi vastag borostyános réteg egyes helyeken a felszínen, másutt még nem lekopott fedő kőzetréteg alatt található. Egyes szemcsékben zárványként kisebb ízeltlábúak, például atkák, valamint pollen és egysejtűek maradványai is felfedezhetők.

A borostyánok mellett rengeteg növényi törmelék is volt e kőzetrétegekben, ami szintén arra utal, hogy szárazföldről mosódott a korabeli tengerbe a réteg tartalma. Még egészen nagy, biológiai kopástól mentes uszadékfa-darabokat is találtak. Bár számos sekélytengeri környezetben képződött borostyánlerakódás van világszerte, a most felfedezett rétegek nem a partok közelében, hanem nyílt óceánban képződött kőzetekbe ágyazva maradtak fenn.

A borostyánok belső szerkezetének vizsgálata volt azonban a leginkább árulkodó. Míg a levegőn a gyanta igen hamar megszilárdul, vízben hetekig eltart ez a folyamat és közben a még képlékeny állagú gyanta megőrzi a vele lejátszódó eseményeket. Ezek kiolvasásához a kutatók ultraibolya megvilágítást használtak, amelyekkel láthatóvá váltak a borostyánokban kialakult lángra hasonlító, hegyes, illetve párnaszerű, kerekded képződmények.

A hegyes „lángok” létrejöttéhez a még puha gyantát nyomta a vízár az üledékbe, ettől az eldeformálódott. A kerek szerkezeteket az hozta létre, amikor az ár görgette a gyantát. Ezek közben még a gyantadarabok közé bemosódó homok megkövült maradványai s megmutatkoztak a felvételeken. Mindezek csak akkor alakulhattak így, ha a nagy erejű áradat igen gyors is volt, ez pedig a cunamit jelző tulajdonság.

A kőzetrétegekbe ágyazva a katasztrófa más nyomai is megmutatkoztak, például a sekélytengeri környezetben képződött mészkő zátonyok hatalmas, feltépett darabjai is beágyazódtak. Ezek elmozgatásához szintén óriási erőkre volt szükség (ez kevésbé ősi eseményekből is ismert ).

A növényi- és kőzettörmelékek üledékes kőzeten belüli elhelyezkedése arra utalt, hogy mintegy 2 millió év alatt két nagy cunami is lejátszódhatott a területen. Ez pedig arra is utal, hogy a korabeli Eurázsia keleti peremén (Japán akkoriban is ott volt) igen jelentős földrengések lehettek.

central_author_article_recommendation author=”landy-gyebnar-monika”]