Vulkán magasodik Perseverance marsjáró előtt

A Jezero Mons (Jezero-hegy) nevet kapott vulkán, amelynek peremén jelenleg is gyűjti a kőzetmintákat a Perseverance rover, kb. 21 kilométer átmérőjű és 2800 méterre magasodik a táj fölé. Korábban is sejtették keringő egységek megfigyelései alapján, hogy esetleg vulkáni eredetű lehet a hegy. A Jezero-kráter esetében azonban a vizsgálatok fő tárgyát a terület egykori vízborítása, vagyis maga az őstó jelentette, így a vulkánnak tűnő hegyre nem fordítottak különösebben energiát. Egy nemrégiben közzé tett kutatás eredménye megerősítette a hegy vulkáni mivoltát – ez pedig a Jezero-kráter geológiai múltjába is alaposan beleszól.

A Georgiai Műszaki Egyetem (Georgia Tech) kutatói különböző űrszondák mérései alapján elemezték a hegyet, készítettek digitális modellt róla, és mérték fel, milyen hatása lehetett a kráterben egykor volt tóra a vulkánnak. Az eredményeik alapján, ha a Perseverance által gyűjtött kőzetminták valaha véletlenül hazajutnának a Földre (amire jelenleg sajnos nincs esély), akkor azokból a marsi geológiai múlt egy aktív időszakára pillanthatnának rá a szakemberek.

A Perseverance rover már azonosított vulkáni eredetű kőzeteket a kráter aljában (az első megvizsgált kőzetei ilyenek voltak, nem kis meglepetésre), és ezek valahonnan a közelből származhatnak. Azt ugyan most se tudni biztosan, hogy honnan kerültek ide, ám ha a most elemzett hegy valóban vulkán, az kézenfekvő magyarázatként szolgálna rájuk. A szakemberek szerint a Jezero Mons kompozit vulkán, vagyis lávafolyások és vulkáni törmelék rétegei építik fel, és a kráter belsejének ásványai részint ezek átalakulásából jöhettek létre.

A Jezero-kráterben azonosított olivin, illetve magnézium-karbonát arra nyújtanak bizonyítékot, hogy a Jezero Mons egykor aktív vulkán volt. A keringő szondák spektrális vizsgálatai szerint maga a hegy jelentős mennyiségű piroxént, egy szintén magmás eredetű ásványt mutat. Bár az óriási marsi pajzsvulkánokat jól ismerjük, a kisebbekről kevesebben tudunk, de lassanként felbukkannak kompozit vulkánok is, amelyek méretükben a most vizsgált Jezero Mons méretéhez igen hasonlóak.

Az ismert, hogy a Jezero-kráter mélyének vulkáni eredetű kőzetei korábban kerültek ide, mint ahogy a folyódelta bevésődött a becsapódási kráter peremébe, de a keringő szondák adatai azt mutatják, hogy legalább részben akkor zajlottak a kitörések, amikor a kráterbe már beáramlott a víz. Egy nagy méretű, aktív vulkán arra is lehetőséget biztosít, hogy a tó vize hosszabb időn keresztül folyékony maradhasson.

Ez pedig a hideg bolygón az élet esetleges lehetőségéhez is hozzájárulhatott. Egyes feltételezések szerint a marsi állóvizekben a hidrotermális aktivitás lehetett az esetleges élet kulcsa. Erre pedig egy tó és egy vulkán párosánál nincs jobb recept!