Már 140 éve is jelentkeztek a klímaváltozás hatásai

Ma már alaposan bebizonyított tény, hogy az ember tevékenysége jelentősen beleszól a klímánk alakulásába, még akkor is, ha sokan a felelősség lerázása miatt ezt előszeretettel tagadják. Az ipari tevékenységhez – elsősorban fémmegmunkáláshoz – köthető légszennyezés már az ókorban is kimutatható, azonban ez akkoriban még meglehetősen lokális jelenség volt.

Tudjuk, hogy az ipari forradalomhoz köthetők azok a hatalmas tömegben felszabaduló légszennyező anyagok, amelyek hatására a légköri szén-dioxid szintje rakétaszerű emelkedésbe fogott. De vajon mi a legkorábbi időpont, amikor ez már kimutatható lett volna, ha megfelelő műszerek és modellek állnak akkor a rendelkezésünkre?

Egy újonnan, a PNAS folyóiratban közzé tett kutatásból kiderült, hogy már 1885-ben látszott volna az emberkéz okozta változás bolygónk éghajlatában.

A légkör fizikai viselkedésének főbb kérdéseit már a 19. század közepén megértettük, és ekkoriban készültek el az első olyan mérőműszerek is, amelyekkel mérhetővé is váltak e fizikai tulajdonságok, így a léghőmérséklet.

Az 1850-60-as években a szén-dioxid és más üvegházgázok hőcsapdaként viselkedését kísérletekben vizsgálták, majd ezen mérések alapján következtetett Arrhenius arra, hogy a fosszilis üzemanyagok elégetése növeli a légkör szén-dioxid szintjét. Ő azt is előrejelzte, hogy a szén-dioxid szintjének megduplázódása mintegy 4 Celsius-fokos léghőmérséklet-emelkedéssel jár.

Az 1800-as évek legvégén már időjárási ballonokat is felbocsátottak, amelyek a légkör magasabb (nem felszíni) rétegeinek viszonyait mérték. Ekkor sikerült felfedezni a sztratoszférát is.

Mindezek ellenére csak több mint száz évvel később, a 20. század második felében sikerült igazolnunk, hogy az emberi eredetű szén-dioxid és más üvegházgáz kibocsátása növeli bolygónk hőmérsékletét.

A kutatók gondolatkísérletet végeztek, feltételezve, hogy a mai technikai lehetőségek már jelen lettek volna 1860-ban, vagyis akkor, amikor az ipari kibocsátások megugrottak. Ez pusztán a korabeli mérések modern pontosságát, illetve kiterjedt mérőhálózatát jelentette.

Arra voltak kíváncsiak, hogy bolygónk egyes régióiban mi volt a legkorábbi időpont, amikor már kimutatható lehetett az ember okozta változás. Ebbe a mérések mellett az olyan tényezőket is beleszámították, mint a naptevékenység, vagy a vulkánkitörések.

A modellszámítások szerint már 25 év elegendő lett volna ahhoz a 19. századi szakembereknek, hogy azonosítani tudják az emberi okú hőmérséklet-változásokat légkörünkben. De még akkor is elég lett volna 34 év ehhez, ha kizárólag az északi féltekén áll rendelkezésre a kívánt mérőhálózat.

A kutatás hangsúlyozza a mérések, a jó mérőhálózat fontosságát, és ez igencsak aktuális jelenleg, amikor a klímaváltozást tagadó amerikai elnök pont azokat a méréseket szeretné eltüntetni és a továbbiakat leállítani, amelyek segítenek megérteni, mi is vár ránk a következő évtizedekben. Efféle adatok nélkül pedig nincs sok esély felkészülni a klíma további romlására, például a természetre és a mezőgazdaságra egyaránt pusztító hatású aszályos nyárkezdetre, mint 2025-ben hazánkban.