Megkezdte működését a brit űridőjárás-előrejelzés

A napkitörések, a napszéllel érkező részecskeáradat nemcsak az űrben képes problémákat okozni, hanem a Földet elérve a földmágnesség segítségével olyan áramot indukálhat, amely azután a villanyvezetékeket, vasutakat vagy épp a csővezetékeket elérheti. Az efféle indukált áram hálózati zavarokat eredményezhet, hatalmas áramkimaradáshoz vezethet, károsíthatja azokat az eszközöket, amelyeken áthalad.

Nagy Britannia esetére olyan előrejelző módszert dolgoztak ki nemrégiben, amelynek segítségével jobban előrejelezhetők és valós időben követhetők a napkitörések kapcsán kialakuló események. A 14 előrejelző modell az érzékeny infrastruktúra üzemeltetői számára képes figyelmeztetéseket nyújtani, számolt be az EOS földtudományi hírportál. A kutatók az előrejelzések mellett, egy országos űridőjárási program keretében három helyen új variométereket is felszereltek, amelyekkel a mágneses tér változásait lehet mérni.

A brit területen lévő nagyfeszültségű villanyvezetékek, a vasúthálózat, illetve a nagy nyomáson működő csővezetékek hálózatai esetére készült el az előrejelzés. Ezeket érinthetik azok az indukált áramok, amelyek a földmágnesség viharai kapcsán jönnek létre.

2003-ban, majd 2017-ben egy korábbi jelentősebb geomágneses vihar kapcsán észak-európai országokban jelentkeztek zavarok gáz- és olajvezetékekben, de pl. egy nagyfeszültségű távvezeték önműködő védelmi rendszere is lekapcsolta a vezetéket a hálózatról emiatt. Hasonló, a transzformátorok túlterheléséhez köthető problémákat tapasztaltak brit területen is.

A modell arra képes, hogy egy-egy geomágneses vihar kapcsán számításokat végezzen az infrastruktúrára ható e viharok során indukált áram nagyságáról (ehhez a modellnek ismernie kell az adott infrastruktúra eszköz elektromos ellenállását). Emellett műholdas mérések adatai alapján azt is megpróbálják előrejelezni, hogy várható-e szubvihar, hirtelen geomágneses aktivitásnövekedés.

Geomágneses szubvihar a neve annak a különös jelenségnek, amelynek során nem közvetlenül a napkitöréssel érkező plazmaáradat hozza létre a földmágnességben az instabilitást, hanem a bolygónk mágneses uszályában tárolt energia hirtelen visszacsatolódása.

Ez a klasszikus geomágneses viharokhoz képest igen rövid idejű, 1-3 órás lehet.

Azonban a jelentősebb napkitöréseket kísérheti akár több efféle szubvihar is (a létrejötte az alábbi videóból könnyen megérthető).

A kifejlesztett rendszer „jelmezes főpróbájára” 2024 májusában került sor, amikor az elmúlt 30 év legerősebb geomágneses vihara játszódott le. Ezen alkalom sokunk számára emlékezetes marad, hiszen hazánkból is fantasztikus sarki fényeket lehetett látni. A brit rendszer, a SAGE valós időben küldött információkat az infrastruktúra állapotáról, ám fél órával előre is tudta azt, hogy mennyire lesz erős az infrastruktúrát érintő geomágneses okból indukált áram, és csak kissé tért el a valós adat az előrejelzettől.

Természetesen van még javítani való a hálózaton és a modelleken, ám így is igen fontos lépésen vannak túl a britek. Sokat segítene az, ha még több adat állhatna rendelkezésre, akár földfelszíni, akár űrbéli mérésekkel.