Ezek lehetnek a legősibb kőzetek a bolygón

Egy kanadai kőzetmintáról nemrégiben derült ki, hogy az eddigi legrégebbre datálható, 4,16 milliárd éve keletkezett.

Egy kanadai és francia szakemberekből álló kutatócsoportnak, amelyet az Ottawai Egyetem szakembere, vezetett sikerült igazolnia, hogy Québec tartomány északi részén találhatók a Föld legrégebbi ismert kőzetei. A tanulmány szerint, amelyet az Earth and Planetary Science Letters folyóiratban publikáltak, ezek a kőzetek az északi Nuvvuagittuq-öv részei, és a Föld legkorábbi időszakából, a hadaikum nevű eonból származnak.
A kutatók még 2017-ben gyűjtöttek be kőzetmintákat a vizsgálatokhoz. Ez kész szerencse, ugyanis a helyszínt birtokló inuit őslakosok 2024-ben betiltották a területre lépést mindenkinek, mivel az innen illegálisan elhordott kövek közül néhány internetes shopokban kötött ki, és az inuitok navigációs kőrakásait is megbontották egyesek.
Ez azt jelenti, hogy bolygónk legősibb kőzetei gyakorlatilag hozzáférhetetlenek azok számára is, akik etikus módon nyernének ki mintákat belőle. A még időben kiemelt mintákat azóta két egyetem laboratóriumában vizsgáltak meg.
A kőzetek korábbi vizsgálatai is arra utaltak, hogy ezek akár 4,3 milliárd évesek is lehetnek, az akkori eredmények nem voltak egyértelműek. A friss mérési adatok azonban megerősítették, hogy valóban rendkívül ősi kőzetről van szó, 4,16 milliárd évet kaptak a kutatók a kormeghatározások során. „A Nuvvuagittuq-öv az egyetlen ismert hely a világon, ahol hozzáférhetünk a hadaikum kőzeteihez” – mondta Jonathan O’Neil, a kutatócsoport vezetője.

A Nuvvuagittuq-öv egy ősi, részben átalakult vulkáni kőzetekből álló övezet, amelynek rétegeibe mélybeli magmás, ám a felszínt el nem érő kőzetek nyomultak be. Az így kialakult bazaltos kőzetréteg víz alatti kitörések során jutott a felszínre, majd közéjük olyan magmás kőzettestek nyomultak be, amelyek már nem tudták elérni a felszínt. Ez a kőzetöv azután az első kontinensek magját képező TTG-kőzetek formájában még ma is megtalálható Kanadában, és a világ más ősmasszívumaiban is.
A kutatók két, egymástól független kormeghatározási módszert is alkalmaztak, és a szamárium-neodímium, valamint a neodímium-neodímium izotóparányai alapján is, mindkét esetben 4,16 milliárd év körüli eredményt kaptak. „Ez az első alkalom, hogy mindkét módszer ugyanarra az időpontra mutatott, és az eredmények igen stabilan alátámasztják egymást” – mondta O’Neil.
A kutatók ezzel a bolygónk kontinenseinek kialakulásához vezető legősibb világba nyerhetnek bepillantást. Remélhetőleg az inuitok találnak arra megoldást, hogy ismét hozzáférhetővé váljanak ezek a kőzetrétegek a tudomány számára.































































































































































































