Először találtak összefüggést a felmelegedés és a földrengések közt

Svájci és francia szakemberek a Earth and Planetary Science Letters folyóiratban mutatták be azt a kutatásukat, amelyben az Alpokban zajló melegedés és a helyi földrengések közti kapcsolatot tárták fel. A kutatók a Mont Blanc-masszívumot vizsgálták, a jórészt francia és olasz területre eső, de részben Svájcba is átnyúló hegytömb az Alpok legmagasabb, 4000 méter feletti csúcsait tartalmazza. E masszívum 3000 méter feletti területei jórészt jégborítás alatt vannak.

A szakemberek a Grandes Jorasses területén 1984-2020 között mért földrengéseket elemezték, különös tekintettel azokra, amelyeket 2006 után telepített nagy érzékenységű műszerrel regisztráltak. E hegytömb voltaképp egy több csúcsot magában foglaló gerinc, ahol különféle műszerek segítségével mérik a gleccserek mozgásait, omlásokat, s más változásokat, többek közt szeizmométerek segítségével. Ezek mérési adatait ellenőrizve derült fény arra, hogy 2015-ben a gleccserek és a hótakaró akkori hőhullámhoz köthető olvadása miatt megnőtt a földrengések száma.

Már a 1959-ben megkezdett alagútépítés során kiderült, hogy a hegyek mélyébe szivárog az olvadékvíz a kőzetekben meglévő törések mentén. Az is bizonyossá vált, hogy az alagútépítést is hátráltató vízbetörésekkor friss vizet kaptak az építők a nyakukba, a víz ásványi anyag tartalma ugyanis arra utalt, hogy igen gyorsan folyt át a kőzeteken, nem tudott kioldani ásványokat abból. Mindmáig folyamatosan jön itt le a víz, bár már csupán ötödakkora mennyiségben, mint az építkezéskor (akkor másodpercenként 1086 liter volt, most 196).

A beszivárgó víz miatt megnőhet a pórusnyomás (gyakorlatilag a víz feszíti a repedéseket), és ez elvezethet ahhoz, hogy e törések mentén földmozgások alakuljanak ki. A fő törés a Mont Blanc-alagút közelében is megmutatkozik. A kutatók 2006 és 2022 között közel 13 ezer földrengést regisztráltak, melyek többsége ősszel következett be, az aktivitás jelentősen megnőtt a 2015 utáni időszakban.

No de mi köze ennek a klímaváltozáshoz, az Alpokat nagy mértékben érintő felmelegedéshez?

A gyakoribbá váló hőhullámok hatására felgyorsult a hegyek állandóan fagyott régióinak olvadása. A mélybe nyúló sziklahasadékok és törések vezetik az olvadékvizet azokba a kőzetrétegekbe, amelyek korábban stabilak voltak.

A kutatók modellszámításokat végeztek, amelyek alapján az olvadékvíz mintegy két év alatt éri el a 4-7 kilométeres mélységben lévő rétegeket, a rengések mélyebbik kipattanási helyét. A sekélyebb rengésfészkekig, a 4 kilométert el nem érő mélységekig 1-1,5 év kell a víznek ahhoz, hogy lejusson.

Kimutatható, hogy a felszíni olvadás csúcsidőszakait is ennyivel követik a rengések csúcsidőszakai.

Bár a rengések nem erősek, nagyon sok van belőlük, egy év alatt akár 3000 rengés is kipattanhat, ráadásul a 2015-ös évtől drámai módon ugrott meg a számuk. Ez pedig figyelmeztetés a jövőre nézve, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. A térség infrastruktúráját – beleértve az alagutakat is – úgy építették meg, hogy azok kiállják az esetlegesen itt előforduló 6 magnitúdós rengéseket is.

Egy különös rengéssorozatot is azonosítottak, 2018-19 telén. E rengések fura módon „vándoroltak”, naponta mintegy 22 méteres sebességgel változott a kipattanásuk helye, északkelet felé mozdultak el. A kutatók ezek kapcsán arra jutottak, hogy ez nem az olvadékvízhez köthető eseménysorozat volt, hanem valószínűleg tektonikai eredetű, azonban az indító löketét a 2018 őszi, olvadékvíz okozta rengések adták.